Az Algiers mindig is valami más volt. Ez most hatványozottan igaz. Azt csinálnak, amit akarnak. Kurva jó. Sőt, fontos.  Shook by Algiers

Az Algiers fele a zseniális Nun Gun. A Nun Gun fele a Dead Meat. Tehát egy ember, Ryan Mahan. Nem egyszerű körbelőni, hogy mit csinál, de ettől még kurva jó, vagy ettől kurva jó. Kemény, málhás, feszes, súlyos ütemek, tördeltség és tonnás zaj, horrorzeneszerű szintitémák szétpusztítva, kísérletezés…

A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…

Megérkezett a harmadik Algiers nagylemez, hűséges zenebányász olvasónk remek ajánlását pedig a FB-csoportban olvashatja el mindenki. There Is No Year by Algiers 

Szép csöndben befutott a második Algiers nagylemez is.  

A gótikus post-punk, elektronika és gospel hármasa fura kevercsnek tűnik leírva, de ezen az albumon kitűnően működik. Az Algiers idei bemutatkozó nagylemeze "a Blade Runner találkozik a Motownnal" posztapokaliptikus hangulatát árasztja, és 2015 egyik csodálatos meglepetése. Kb. két hete…