Ezt az albumot a banda neve, és a lemezborító miatt szedtem le tavaly nyáron. Némi fülelés után kiderült, hogy sem a vezetett meditációhoz, sem pedig a doom jazzhez nincs közük. A GMDJ viszont valami elképesztően kifordított és kiforgatott módon közelíti meg a doom-ot és a sztónert. Első hallásra úgy fogod érezni, mintha a gitárt otthon felejtették volna a dalok rögzítésének idején. Aztán persze kiderül, hogy ott van minden számban, csak végig a basszus és a dob viszi a prímet mindegyikben. Érdekes kísérlet, de nekem tetszik.