Az ötödik Apostle of Solitude album hangyányit jobb a '18-as From Gold to Ashnél, de nem olyan erős, mint a '14-es Of Woe and Wounds. Persze minden relatív, mert én örülnék, mint majom a farkának, ha hasonló trad doom jóságokat tudnék írni és eljátszani.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
