Hónapok óta ülök ezen a lemezen, és tetszik is, meg nem is. Az új-zélandi Beastwarstól legjobban a második albumuk (Blood Becomes Fire, 2013) tetszett, és ugyanazt a minőséget többé-kevésbe hozták a következő korongjukon is. Aztán egyik tagjuk betegsége miatt nem működtek egy ideig, míg végül tavaly visszatértek  a negyedik nagylemezükkel. Pro: a lassú zenei átalakulás jegyében a sludge/stoner felől elindulva jelenleg valami Buzzoven-szerű, progger elemeket is magába foglaló doom-alapú extrém metált művelnek. Ami, ha nekem nem is tetszik minden délután, másnak simán lehet szerelme. Kontra: egy korábban frankó post/sludge/stoner banda egyre bosszantóbb, és egyben unalmasabb dolgokat szállít - a következő albumukon lehet, hogy már csak aludni fogok. Mások ezt igazából sokkal meggyőzőbben tudják csapatni. Konklúzió: mindenki, aki kíváncsi rájuk, füleljen, aztán döntse el, hogy melyik véleménnyel ért egyet. Kellemes hallgatózást!