Hűsító darkwave szintihulllámzás és -habzás, egyúttal a közelítő ősz megérzése. Manapság ilyen egy bemutatkozó album a ködös Albionban. SinBook.  Rites of Sin by Rites of Sin

Az van, hogy Annika Henderson első, 2010-es lemezét nem sikerült megszeretnem. Az azóta eltelt 11 év viszont használt, a Change kifejezetten más lett. Igazi járvány-pop, így vagy úgy, de az elmúlt másfél évről szólnak ezek a nagyszerű, sötét, dögös, fülbemászó, pszichedelikus, trippy popdalok, vagy…

Káprázatos szintipop-debütálás. Egy gyengébb énekes és dalszerző simán hagyta volna uralkodni ezeket a dögös alapokat és tánctémákat, a fogós minimalista klub-klimpírozást, Russell viszont tudja, hogy minek hol a helye: az ének magabiztosan viszi a hátán az önmagában is ütősen pulzáló zenét. Az arc…

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

A mindenható Profligate idén is kiadott egy olyan lemezt, amitől csak melankolikusan mozgatod a végtagjaidat, mintha táncolnál, de mégsem. A két évvel ezelőtti lemezén elindított sötét, hideg, sűrű, egyszerre nosztalgikus és friss coldwave-szintipop világot építi tovább, ami jó. Neon, latex, gyász a…

Idén újra kiadták ezt a több mint nagyszerű 2014-es sötét szintipop csudát, szóval. Aki nem ismeri, az megismeri, egész kötelező munka.  Sub Rosa by Void Vision

Egy hónapja ülök rajta, bocs. Szóval, az első The Destroyer idén az egyik legnagyobb kedvencem. Ez más, lassabb, poposabb, epikusabb, összetettebb, de jól. Nagyon szép, nagyon dalos, meg van írva cefetül. Faszán megnyugtat, hallgattatja magát, oda lehet rá figyelni és odafigyel rád, fantasztikus rá…

Az új Night Sins lemezre még én is kirángattam magam egy poszt erejéig a saját magam kaparta sírgödörből. Nem annyira döbbentesen letaglózó mint a To London or the Lake, nem annyira temetői neonfények közt táncoló mint a Dancing Chrome, de még mindig kaján vigyorral magába ránt, és megforgatja a…

Óriási lett az új TR/ST (korábban Trust), simán élvezem annyira, mint az első, zseniális cuccát (aminek halovány mása volt a Joyland). Érzékeny, érzelmes, sötét, baszottul dögös, elragadó dallamokkal és témákkal teleszart csoda az egész, amire hatalmas élmény este bólogatni egy bensőségeset. 

Na, ez is nagyon fasza lett, megint. Koncert is lesz.   Hypnos by Xeno & Oaklander

Ennek a gyönyörű válogatásnak a címe eléggé magáért beszél. Óriási. Letaglózóan könnyed, elragadó, fogós, szinti- és gépdob-vezérelt lo-fi apartheid-pop bugik, csodás énekekkel. Nevetségesen laza az egész, az meg kifejezetten megdöbbentő, hogy milyen simán és ösztönszerűen megy itt egymásba a soul,…

Új ADULT. Hadd ne kelljen már mást írnom. 

Ezt a lemezt nagyon szerettem tavaly, de sokat nem hallgattam. Aztán most meg ugye lesznek a Fekete Zajon, ezért újra elővettem és még mindig szeretem. Ha valakinek nincs meg, a Ghost két volt tagja hülye nevek alatt, hülye maszkokban baszatják a Black Celebration és a Psyche (meg némi Yazoo és…

Ennél gyönyörűbb, selymesebb, megindítóbb, megrázóbb és megtisztítóbb baszomságot idén nem nagyon fog kiadni senki, de ha ki is ad, azt nem fogom elismerni. Lassú, szomorkás, sötétkés, melankolikus, de mindezzel együtt mégis végtelenül laza, szexi, árad belőle az intim szeretet és néha annak szintén…

Az új Fever Ray is kurva jó. Nem olyan rohadt sötét és gyászos, mint a legendás első, de ez nem jelent semmit. Kurva jó, mondom. 

Három év telt el a jobbára melankólikás Morning Phase óta, és megérkezett az új Beck nagylemez is. A Colors mozgalmasabb elődjénél, de pár hallgatás után még nem győzött meg. Ettől függetlenül közreadom, hátha másnál gyorsabban sikert arat.  

Örülünk, Vincent...?  

Hét évvel a London Sessions és a This is Happening után megérkezett az LCD Soundsystem ötödik nagylemeze. Több blogot a technoba!  

Az évtized rejtélye, hogy az izlandi LEGEND eddigi egyetlen, 2012-es lemeze miért tölthető le ingyen a bandcamp oldalukról, amikor egy komplett vagyont érő zene van rajta. Egy ideje próbálom megfejteni, hogy miért ilyen jó fej ez a banda, de inkább csak adtam nekik pénzt, mert ez a lemez régóta…

Helen Marnie a nagyszerű Ladytronból. Istennő. Ez itt a két szólólemeze. Pop, jól. Fülbemászás, elektrótánc, slágermelódiák, felemelés. Az első lemeze a mindenem, hibátlan mestermunka, személyes és őszinte és érzelmes és dögös. Az olyan istentelenül zseniális számoktól minden alkalommal elszáll a…

Két napja múlt húsz éves a számomra legkedvesebb Depeche-album.  

Négy év után új lemez.  

Helló, mi? Itt az új Austra. Talán még politizálósabb, mint az előző, de nem kell beszarni, jó. Emészteni viszont kell.

Nézzetek, hallgassatok bímúvit. A nyolcvanas évek első felének darkwave/szintipop/posztpunk bagázsa szinte még rutintalan zenekarnak számít, hiszen többszöri újjáalakulás után ez még csak a harmadik nagylemezük. Csöppet sem szégyen, ha csak most ismeritek meg őket, a lényeg, hogy most már tényleg…

Szép csendben megjelent az AFI énekeséhez és gitárosához köthető szintipop projekt harmadik nagylemeze. Jobb, mint mondjuk a lassan 10 éves első lemez, bár Davey Havok hangjával nekem nagyjából bármit el lehetne adni. facebook

Bizarr és dekadens muzsika, melyre a nyolcvanas évek new wave vagy szintipop világa éppúgy rányomta a bélyegét, mint Bowie korai munkássága, de vannak indusztriál löketek és britpop hatások is. A lenti dalról pedig még John Lennon is eszembe jutott. Eléggé gátlástalan ötvözet,…

Elveszett remekmű ez, 1982-ből. Olyan, mintha a korai The Cure és a Pet Shop Boys rettenetesen bedörgetve lebegne az álmosan úszó űrszemét között. Bámulatosan leegyszerűsített csináld magad post-punk és minimál szinti-elektronika keveredik naivan és játékosan a sci-fi klasszikusok…

Ezt küldeném a Filmvilág jó embereinek. Nagy film, nagy zene.

Új Austra kiadvány, egy kisebb fajta, a tavalyi nagy után. 

Nagy kedvencem ez a srác már jó rég óta. Mikor volt már, mikor kiraktuk az első lemezét, jó régen.