Ennél gyönyörűbb, selymesebb, megindítóbb, megrázóbb és megtisztítóbb baszomságot idén nem nagyon fog kiadni senki, de ha ki is ad, azt nem fogom elismerni. Lassú, szomorkás, sötétkés, melankolikus, de mindezzel együtt mégis végtelenül laza, szexi, árad belőle az intim szeretet és néha annak szintén inspiráló hiánya, az örömkönnyek sópárája, a búbánat katartikus csendje és a lassítva egymásnak dörgölőző meztelen testek ordító hormonszaga.Simulós, kurvára cool, lötyögős r'n'b, minimalista dreampop, grúvi-fánki szintipop, diszkó, valamint szívbemarkolóan és édeskésen romantikus soul-pop vegyül itt, könnyedén, egyszerűen, baszottul tisztán, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne olyan lemezt írni, amitől a tükörsimára csiszolt táncparketten csak ülsz magadba bámulva és csak belül táncolsz, egyedül vagy nem egyedül. Nincs egyetlen felesleges hangja sem, részemről eddig simán az év lemeze, nem mintha ez jelentene bármit is.
A Rhye első lemezét alant megtaláljátok (sok klippel egyetemben), nagyon erős, de a pornó és a naivitás kissé túl van rajta tolva. Amúgy egy Milosh nevű kanadai popmester csinálja, akinek a szólólemezei is nagyon jók.