Régóta vágytam újra arra az élményre, amit a Sonic Youth adott nekem a 90-es évek elején. Tudom, mindenki a Daydream Nationért van oda, nekem az azt követő éra a kedvencem tőlük. Aztán volt egy pont, amikor már inkább azt éreztem, hogy amit csinálnak, a Jim O’Rourke-féle irány nekem már nagyon lila…

Kim Gordon első szólólemeze egy kibaszott csoda.