Ez is idei lemez, ez is az év legjobbja. Szintis-bugis, rideg és hideg francia post-punk transzmunka ez, amire csak mozogni lehet, annyira kibaszottul tele van pakolva fogós témákkal, és a műfajra jellemző megunhatatlan énekkel. Nagyon ki van találva, nagyon össze van rakva, eszelősen szól, árad stílus és az intelligencia, érződik a Depeche Mode, de kit érdekel. Az egészet átjárja a kurva nagy semmi jégvirágos táncparkettjének szexi félhomálya. A nyitószám grúvjától én nem tudok szabadulni, és szerintem ember nem lesz, aki utána nem merül el ebben a csodálatosan setét lábrázásban.