Ha egy első felületes pillantást vetünk a borítóra, a ténylegesen látható kapcsolási rajzok mellett barlangrajzokra is gondolhatunk, ami kicsit elővetíti a lemez stílusának kettősségét is, azazhogy a már-már primitíven táncoltató dobalapokra építve valami egészen futurisztikusat kapunk. Carl Finlow vegytiszta electroban utazik már nagyon sok éve, nagyon sok néven. A mester ezen a lemezén se nagyon feszegeti stílus kereteit, ellenben szállítja a jobbnál jobb, megfelelően rétegzett dalokat. Nem a legseggrázósabb, de azért kellően kluborientált nótákról van itt szó, csak az album utolsó harmadára maradt néhány nyugisabb, melegebb hangulatú tétel.