Ugyan Greene meg tudja táncoltatni a népet, nem is mindig a legkifinomultabb módon, de amit az idei nagylemezén csinál, az más. Szétszedi a táncparkettet, nem érdeklik az olcsó fogások, nem foglalkozik felszínes örömökkel és vágyakkal. A clubzene, a disco, a house, a techno elemei itt vannak, szeretve vannak, belőlük pedig valami sokkal összetettebb, texturáltabb, mélyebb és érzékenyebb dolog születik. Az énekesek és ének-samplerek is beolvadnak a zenébe, nem ugranak folyamatosan előtérbe, csak amikor kell (a Night Service fantasztikus sláger). Az egész lemez szórja a neont, bele lehet tőle ugrani a Napba, energetizál, feldob, mozgat, de közben a maga furcsa módján folyamatosan mereng is. Kontemplatív, bensőséges, kidolgozott anyag, de még így is elférne egy ibizai penthouse-ban.