Crystal Dorval egy ideje tossza már ki a jobbnál jobb dreampop-lemezeit, amikkel én jól elvoltam eddig, mígnem idén októberben jött a Sound of Blue, ami annyira egyértelműen a legjobbja, hogy azóta csak ezen élek. Micsoda hangzás, micsoda hangszerelés, micsoda melódiák és énekdallamok vannak itt, őrület. Egyszerre cuki, szép, megnyugtató és elvarázsoló és kellőképp kábós, mégis van súlya (a dalszövegek nem éltetik az életet). Az egyik kedvenc idei lemezem, átölel és segít a bajban. Ha esetleg szívnátok némi marihuánát az áldott ünnepi időszakban, akkor szerintem hallgassátok meg hozzá a Time című dalt, de távol álljon tőlem, hogy megmondjam mit csináljatok.