Imádom az új Simian Mobile Disco lemezt, csodálatosan visszavettek, gyönyörűen minimál és elképesztően jól felépített cucc, hetek óta éltet, és mivel ez a legendás és fontos duó még nem szerepelt a blogon, iderakom a korábbi lemezeiket is, amiket a Murmurations után szerencsére újra elővettem. Kibaszottul nincs rossz megmozdulásuk, és szerintem kurvára nem semmi, hogy mindegyik lemezük máshogy bassza oda a segged a táncparkettre.

Attack Decay Sustain Release

Akkora debütálás, hogy csak még. Minden idők egyik legnagyobb nyitószáma a Sleep Deprivation, de a poposabb, szofisztikáltabb diszkóságok és klubslágerek közül az I Believe mindent visz. 

Temporary Pleasure 

A legvokálorientáltabb, legpoposabb, de még így is bőven napbaugrós és picsánpattogós lemezük, rajta az Audacity of Huge című világrengető táncdallal, amitől nekem mindig szétrobban az agyam. Vagy ott van a Cruel Intentions house-sláger, de erről a lemezről is minden dalt fel lehetne sorolni. Őrületes királyság, amit amúgy Damon Albarnnal vettek fel. 

Unpatterns

Meglepően sötét, savas, szentségesen agyrohasztó hangulatokkal van tele ez a lemez, komolyabb és súlyosabb cucc a korábbiaknál, kevesebb énekkel, de több tág pupillával és szétfolyó aggyal. Akinek az alábbi szám nem jön be, az nyugodtan megbaszhatja:   

Whorl

Élőben felvett, de lemezzé szerkesztgetett anyag, improvizatív is, meg nem is. Nincs tömegzaj, meg semmi ilyesmi, de az élőség szellője ott libeg az amúgy elég nyúlós, kísérletezősre és szabadra vett sajátos analóg-technójukban.

Welcome to Sideways

Döngetős, kemény, minimálisan és gyönyörűen építkező, monoton cseszetés. Szerintem a legkábítószeresebb és legpronyóbb anyaguk, de ezt jól kell érteni és főleg érezni.