Ez bizony kérem, doom. Lassan ható, mélyre fúró, lélekzúzó, de egyben katarktikus doom. A dán Saturnus 1991 óta létezik, és a SiA a negyedik, 2012-ben megjelentetett albumuk. Önmeghatározásuk szerint death doom metalt tolnak, de zenéjükre pontosabbnak érzem a goth doom definíciót: a gitárok lassú, de nagyívű dallamokat hoznak, az énekes böfögve adja a világ tudtára szívfájdalmát - mindez a Shades of God időszakbeli Paradise Lostot juttatja eszembe. Másoknal lehet, hogy az első három My Dying Bride lemez, vagy a korai Fields of the Nephilim fog beugrani, és ők sem fognak nagyot tévedni. A korong egyetlen hibájaként a hosszát tudom említeni: az egyébként sem rövid utolsó két szerzemény után bónuszként felrakták a banda első demojáról a Limbs of Crystal Clear című számot, így a SiA 75 perces lett. De ez legyen a legkevesebb. Borongásra fel!