Hat tétel bő hetven percben kibontva, melyekben az A Swarm of the Sun több (al)stílus szintetizálásával hoz létre egy magasabb minőségű egységet. Röviden ennyi az An Empire körülírása. A mostanában extrém hosszúnak számító játékidő miatt idő és türelem kell a nagylemezhez, de ha egyszer beakad,…

A Coldun a hetvenes évek rockjának ízeivel injektálja be a proggeres és post-metalos súlyt, valamint az alfa-állapotba ringató doomközeli rezgéseket. Az orgonával, szaxofonnal és persze gitárral felvezetett nagyívű dallamok messzire utaztatnak, ám bárminemű zaklatás nélkül. A homogén hangulatú ötven…

Belgiumból látogatott el hozzánk az Alkerdeel, és a negyven percet alulról súroló negyedik nagylemezük egy párhuzamos valóságba nyújt bepillantást, ahol a pokoli kántálásokat és gitárnyűvéseket emberek helyett démonok végzik. Zeneileg így a mosdatlanul nyers feketefémet keverik a hangulati…

Két, összesen harminchat percnyi terjedelmű szerzemény alkotja a Forlesen tavalyi bemutatkozó albumát, amelyet részemről 2020 legjobb korongjai közé sorolok be. A dalok milliónyi (al)műfajon és hangulaton átívelő gigantikus gondolati egységet alkotnak, melynek végén borítékolható a katarzis. Mindezt…

Találós kérdés: lassú, de nem drone, és nem temetői mötál, mi az? Naná, hogy az Arakk! A koppenhágai arcok negyvenkét perc alatt két dalt tolnak el, ami leginkább hangulati-szintis-hiperlassú doom - ha már kategorizálunk. Jó, van benne egy drone-olás is, de nem ez az alapvető jellemzőjük.…

A Neurosishoz hasonlóan a Ragnarökben összeroppanó multiverzumot festi alá szerzeményeivel az egyébként szintén portlandi A//tar, és közben az Amenra jó szokása szerint moziszerűen vetíti elénk ennek képeit. Csak az ő esetükben a lassúság az uralkodó a dalokban, amelyet óceánárok mélységű doommal…

A seattle-i Serial Hawk erőssége a hangulatfestés, és a határok tágítása. Bandcamp-oldaluk szerint elvileg sludge-ban nyomulnak, de sokkal közelebb járunk a megfejtéshez akkor, ha a post-metal és a post-rock közötti határátkelőkként gondolunk rájuk. Emellett nemcsak súly, de pszichós elszállások is…

Progresszív doom Chicagoból, imitt-amott Procupine Tree-s és Elderes felhangokkal. Nemcsak dallamok, de súly is van benne dögivel. Egyetlen hibát lehet nekik felróni: a zenéjük talán túlzottan hangulatfüggő. Viszont az összes kiadványukért annyit fizetsz, amennyi belefér.  Mercy by Flesh of the…