Sok-sok vaskos kislemez után itt van I Hate Models első nagylemeze, ami nagyobb nem is lehetne: másfél óra halántékroncsoló, gyilkos, kemény techno. De nem ám csak a tagló. Ez a lemez nem nyugszik, él, változik, épül, szarik a műfaji faszságokra, folyamatosan lüktet, mikor így, mikor úgy. Nyilván sötét, nyilván kalapál, mint a kurva anyja, de közben baszottul össze van rakva, annyi textúra, annyi élmény, annyi ötlet mászik bele fékezhetetlenül a fejedbe, hogy csak levegőért tudsz kapkodni, és kérsz még egy kis vizet. Gyönyörű, felszop, hipnotikus is rohadtul, de a vakolat lehullik tőle a falról és az arcodról. Nagyon súlyos, nagyon megterhelő, nagyon kell hozzá segg és nyak és hát és láb és agy, de megéri.