Előre szólok, hogy fogalmam sincs arról, hogy a We Wild Blood mi a tökömet csinál. Leginkább azt, amit akar. Néha olyan, mintha az Oneida és a Mugstar bespurizott volna. Néha olyan, mintha a Lightning Bolt dalokat szeretett volna írni. Néha olyan, mintha a Terminal Cheescake agyonkábózott transza vibrálna bele egy félkész Ufomammut számba. Néha olyan, mintha a Gnod súlyosabb lemezeit valaki bebélyegezte volna. Mondom, fingom sincs. Nagyon nehéz anyagok, de őrülten nehezek. Meg lehet lepődni rajtuk, nem is egyszer. A robotikus krautrock riffek és a folyós, kanyargós, kusza, kemény és hipnotikusan szétcseszett zajrockos megmozdulások simán elférnek náluk a drone- és a shoegaze-elemekkel, olykor meg simán csak arcba tipornak egy-két Melvins-szerű riffel, vagy valami vaskosabb böszme málhával. Ugyanakkor nem tart szét egyik lemezük sem, saját világuk van, amiben te csak egy beszívott kis senki vagy, aki a száját tátja és vigyorog, hogy mi a faszom ez már. Kell nekik időt adni, oda kell rájuk figyelni, meg lesz hálálva.
Beatufil Lies / Painful Truth
H O L E S 
How About Never? 
Blood/Money
