Tegnap este volt egy félórás sétám hazafelé, nézem a zenéimet, mondom hé, Motordrone, de rég hallgattam, legyen. Az eszem megállt tőle megint. Mi a faszom ez a lemez már. És mi a faszért nem posztoltuk 2013-ban. Meg voltam győződve róla, hogy mótvá, de nem. Most.

Szóval kevés olyan nevetségesen és végtelenül cool lemez jött ki az elmúlt évtizedben, mint ez. Monoton, koszos, egyszerű, elvarázsoló riffek, mintha a Feedtime és a Love 666 játszana valamiféle szedált, blues-szagú sztónerikus-pszichedelikus modorban lemálházott hard rockot. Amerikaibb nem is lehetne, de jobb se nagyon. Gépjármű, lehúzott ablak, sivatag, csillagok, csajok, drogok, szeszek, lóerők és mérföldek hipnotikus himnuszai, olyan basszustémákkal, olyan lassan morgó gitárral, olyan háromszavas mantra-dalszövegekkel, hogy a kurva életbe. Varázslatos, katartikus, égbekiáltóan laza és döbbenetesen tapadós lemez, amiről nem mostanában fogok újra lejönni.  

 Az "I Did a 180 With My El Camino" a világ legjobb száma, amúgy.