It's only rock'n'roll but I like it.  

Sokadik alkalommal látjuk vendégül a nagyszerű finn Throat tánczenekart. We Must Leave You by Throat 

Úgy tűnik, hogy 2023-at nyugodtan nevezhetjük a dítmetál évének is, mert szinte minden régi halálbanda frankó lemezzel jelentkezett. A sort most az Autopsy folytatja - a hosszú című korong nyilván nem egy új Mental Funeral, de alaposan tarkón csap.  

Fogós dallamok, fergeteges ének, dobszólók és jó hangulat. Evil Chuck/Ron G. Warrior by SUNN O)))

A titkos kedvencek közé tartozó SubRosa 2019-es oszlása miatt érzett szomorúságot tavaly nagyban csökkentette a The Otolith bemutatkozó albuma (Folium Limina, 2022). Idén ősszel ismét örvendezhetünk, mert a The Keening szintén a 'Rosa utódja: a korábban az anyazenekarban gitáros-énekes posztot…

Kazettaszalag- és szívidegcsikorgató ördögűzést celebrál csuhás Kristin Hayter (Lingua Ignota másutt). Mocskos és felemelő kísérleti miséje a lelkiüdvünkért, a mienkért, bűnösökéért szól, sötét, bánattól túlvezérelt, zörgőcsontú zongoráján kísért balladákkal, kificamodott, reményvesztett, zűrzavaros…

Az elmúlt két hétben valaki már linkelte a FB-csoportban az új Rorcal albumot, de hogy ne legyen hiányérzetünk, álljon itt posztként is. Legközelebb élőben: 2023. október 26., Analog Music Hall. War Of Being by TesseracT 

 Öt és fél éve jelent meg a Sonder, ami nem kevés idő. Ennek ellenére a War of Being nemcsak jobban tetszik elődjénél, de szerintem egyenesen a legjobban sikerült TesseracT album. Odafülelni tessenek: War Of Being by TesseracT   

 "Kapcsolatunk titkos és misztikus, kicsit utópisztikus." Újra itt van az Ozric Tentacles, és új albumukat legjobban úgy jellemezhetjük, hogy "igazi, Ozricos munka". Elektronikus és pszichedelikus klattyogás és puttyogás, megfűszerezve világzenés és/vagy rockos mometumokkal, ahogyan csak ők tudják.…

Új koronggal jelentkezett a portlandi Uada is. A Crepuscule Natura nem olyan megbonthatatlan monolit, mint amilyen három évvel ezelőtt a Djinn volt, hanem egyszerűen egy frankó dallamos feketefém anyag. Crepuscule Natura by UADA 

A hetekben ismertem meg Graham Lambkin korai zenekarát, de mintha mindig is ismertem volna. Olyan DIY kísérleti lo-fi punk/zaj/spoken-word/kollázs-folk ez, mintha a Dead C megette volna Captain Beefheartot, aki megette az angol free improv szcénát Derek Bailey-stül és az összes délbrit sulizenekart.…

Az egyik kedvenc brit punkbandám tavaly megjelent első nagylemeze (a kislemezeik is itt vannak valahol, rájuk keresel) akkora mocskos móka és kacagás, hogy abba Boris Johnson és Theresa May remélhetőleg egyszer belehalnak. Figyeled a tűpontos szociológiai mélyfúrásként értelmezhető dalszövegek…

Könnyed, andalgós, gyönyörűen negédes '70-es és '80-as évekbeli tajvani-kínai koktélbár-slágerek mosódnak pszichedelikus gitárszólókba, heveny riffelgetésbe, avantgárd megmenésbe és elszállt jamelésekbe. Ha vágjátok, hogy a hibázni képtelen WV Sorcerer kiadó miben utazik, akkor már képben is…

A Red Dons kurva régóta a mindenem. Nemrég szerencsére feltámadtak, a Generations pedig olyan, amilyennek lennie kell. Akit nem kapnak el a Red Dons embertelenül sodró és felemelő dallamai és az a fékezhetetlen peace-punkos hevület, ami most is ömlik és árad, azok nagyot tévednek. Ez a négy új szám…

Az egyik legfaszább lemez, amit idén hallottam. Felesleges itt és most süketelni az amerikai őslakosokat ért eszelős mértékű emberi ocsmányságról, már csak azért is, mert valószínűleg a Dead Pioneers zseniális frontembere lenne az első, aki picsán rúgna érte. Irgalmatlan súlyú igazságokat mond ki a…

A Chain Whip még mindig egy csodálatos zenekar. Ahogy azt szokták, kibaszottul tökös, fogós, mocskos és imádni valóan igazi hardcore-punk, mintha nem múltak volna el azok az idők. Mondjuk, valószínűleg nem is múltak.  Call of the Knife by Chain Whip  

Legutóbb hét és fél éve vendégeskedett nálunk a norvég Arabrot. Most viszont megérkezett a tizedik nagylemezük.  Of Darkness and Light by ÅRABROT

A hatodik Graveyard album elődeihez hasonlóan ismét csodálatosan hozza a hetvenes évek hard rockjának vibrálását és megoldásait. Egyúttal ez a legmelankólikusabb és legjobban elvágyódó hangulatú nagylemezük. Blues rock, én így szeretlek - főleg ilyenkor, az őszi levélhullás idején.  

A Jacket Thief egyszemélyes zenei projekt, melynek gazdája Scott Reeder, a Fu Manchu dobosa. A Lights Out On the Shore tizenkét dalból áll, és zeneileg messze esik az anyazenekar fuzz-sztónerétől. Ha nagyon hasonlítgatni akarunk, két dologban mégis tudunk párhuzamot vonni: az egyik az, hogy…

Hét évvel a Zero Days után megszületett és ideért az új Prong album. Nem lehet rá panasz, mert hasít rendesen. Mondjuk a korongot záró Rush-feldolgozást (Working Man) fölöslegesnek érzem, de ezen kívül minden frankó.  

Az új Of Mice & Men nagylemez hirtelen feltűnése a semmiből a hét legkellemesebb meglepetése.  

Steven Wilson harmonikus kódexben tette közzé legújabb kompozícióit, melyeket egyelőre jobban fülreállónak érzek, mint a Jövőbeli Harapásokat.