Az egyik kedvenc brit punkbandám tavaly megjelent első nagylemeze (a kislemezeik is itt vannak valahol, rájuk keresel) akkora mocskos móka és kacagás, hogy abba Boris Johnson és Theresa May remélhetőleg egyszer belehalnak. Figyeled a tűpontos szociológiai mélyfúrásként értelmezhető dalszövegek kreténsége mögött húzódó vaskos igazságot, transzban bólogatsz a nevetségesen kúl basszustémákra, a legjobb helyeken elszabaduló őrületes riffeldétől kirúgod a sört más emberek kezéből. Noha a kelleténél talán hangsúlyosabb a Viagra Boys és a Sleaford Mods hatása, de ettől még ez egy hibátlan cumó, amit tényleg öröm hallgatni.