Kazettaszalag- és szívidegcsikorgató ördögűzést celebrál csuhás Kristin Hayter (Lingua Ignota másutt). Mocskos és felemelő kísérleti miséje a lelkiüdvünkért, a mienkért, bűnösökéért szól, sötét, bánattól túlvezérelt, zörgőcsontú zongoráján kísért balladákkal, kificamodott, reményvesztett, zűrzavaros…

A Bad Religion-énekes Greg Graffin a kilencvenes évektől kezdve kb tízévente jelentkezik egy country/folk szólólemezzel, itt az erre az évtizedre szóló.

Jaj, faszom, Jeff Collins tavalyi lemezét hallgassátok már meg, olyan mélyről feltörő, megrendítően dögös, koszos naplementéket aranyba öntő szentség, amitől lassítva hullanak a férfikönnyek, keresztül a borostán, le a dohányhamuval kevert száraz porba. Olyan nagyokat érez ez az ember, mint egy…

A Wovenhand előtt is muzsikáló Torgeir Waldemar eljön az A38 kiállítótermébe, és zenél. Kurvára ingyen lesz, csak a hülye hagyja ki, meg akinek nincs kedve elmenni. De legyen, mert nem semmi az arc. 

Az Across Tundrast kábé mindannyian szeretjük, ez itt a frontember legutóbbi szólóanyaga. Aki eddig esetleg hanyagolta volna ezt a formációt, vagy Olson lemezeit, az a bandcamp oldalukon édenkertre lel, és nagyjából október végéig el is lesz látva zenével.

Ez a The Abigails tavalyi kazettája. Aki ismeri az első lemezüket - melynek linkje valamiért még mindig él - az már most tudja, hogy inni fog és cigizni.  

Emlékeztek még a South of Lincolnra? A freeblogos posztom ugyan az enyészeté, de annyi baj legyen. Annak ellenére, hogy a srác már nem ezen a néven nyomja, a bandcamp él és virul, a letöltés ingyenes, és kötelező, mert szép zene. Na, azóta Max a The Great American Desert egy…

A hollywoodi születésű Katey Sagal nemcsak kiváló színésznő, hanem remek énekesenő is. Pályájának ez a része (is) a hetvenes években kezdődött, mikor is olyan előadók háttérénekese volt, mint Bette Midler (akinek The Harlettes nevű turnébandájának '79-ben konkrétan tagja…

Szinte biztos, hogy a freeblogos időkben már tiszteletét tette nálunk Hank Williams unokája, de most valahogy mégsem találom. Na mindegy, következzen mindkét friss lemeze. Egy puszi a country-nak és egy nyelves csók a punk rocknak.

Vágjátok Jerry Teel-t? Chrome Cranks, valaki? Knoxville Girls, esetleg? Na, ha megvan, akkor már biztos érzitek is a blues és a Dél térdlazító ritmusait, mi? Fasza, és akkor mostantól a Little Porkchop is össze fog forrni e két nagyszerű zenekarral, mivel Teel még a Knoxville Girls…

A Grand Elegance-ból esetleg ismert Warren Thomas country-zenekara. Reszelős whiskey-hangok, őszinteség, függetlenség, egyszerűség, halk dög és gyönyör. Így kell kinéznie egy tavalyi country lemeznek. Durván rá lehet fagyni.

Bay Area garázsrock állatok 2009-es egyetlen nagylemeze. Árad a kibaszott dél szaga, kopár gyepen kornyadozik a tákolt grill, fogatlan parasztok őrülnek meg a kakasfüttytől, sörös dobozból készül a bong, dohányt köpnek a bebaszott gyermekek, és sörétet szarnak a teljesen…

A Wino & Conny Ochs kooperáció tavaly két akusztikus lemezt is eredményezett: a Heavy Kingdom volt kint a régi blogon; ez, ami a Latitudes széria keretein belül jelent meg, nem. Van rajta Townes Van Zandt, Chris Whitley, Joy Division, és egy Crosby, Stills, Nash & Young feldolgozás…

A legendás (hírhedt) kanadai Kittens az egyik örök szívszerelmem. Valami olyasmit csináltak a kilencvenes évek közepe-vége tájékán, amit talán úgy lehetne leírni, mintha az Unsane (és a Cutthroats 9), a Scissorfight, a Pigmy Love Circus, a Motörhead, a Penthouse és a Mule egy…