Egy ideje próbálkozok azzal, hogy a lehető legtömörebben összekapjam mindazt, amitől ez a londoni lány zseniális, de soha nem jött össze. Inkább csak kussban hallgattam, újra és újra. Tirzah érzékenyen, frissen, érdekesen és izgalmasan, szexin és kompromisszumok nélkül kapja darabokra a pop és R&B formulákat, ráadásul úgy, hogy egyértelműen egyéni experimentális popja minden zenei- és szövegbeli absztrakció és tudatos formai lecsupaszítás ellenére is elképesztően könnyen elkap és mélyre üt, szó sincs öncélú művészeti projektről. Gyönyörű, felkavaró, furcsa, nem hagy nyugodni, egészen lenyűgöző érzés elmerülni benne és figyelni minden pillanatára. A Devotion részemről az év egyik legfontosabb lemeze, nem mostanában született hasonló.
Itt lent meg a kislemezei, szintén kurva erős dolgok, sokkal több basszussal és szétbaszott táncparkettel.