Szintén egy tavalyi lemez, amit sokat hallgattam és nem került ide. Van már neve ennek a londoni bandának, nagyon nem kell őket bemutatni sem. Ártalmatlan és végtelenül könnyű pszichedelikus utazós rock, dreampop, shoegaze és - bár inkább a korábbi lemezeiken - electropop családbarát egyvelege, olyan kis bájos slágerekkel, amiktől mindenki a barátod lesz és hirtelen elfelejtesz cinikus faszként létezni. Lenyugszol és hagyod, hogy ringasson. Az, hogy nem a legjobb lemezük, szart se jelent, mert még így is olyan kurva jó, hogy.