A Sub Pop idei legnagyobb dobása valószínűleg az ausztrál Deaf Wish legújabb lemeze volt. A Lithium Zion mesteri, és nem csak azért, mert ott figyel rajta az egyik kedvenc idei számom, ami ez:
Fasza, mi? Az egész lemez az, akárcsak a korábbi, szintén a Sub Popnál megjelent Pain. Van bennük egy kis adag Unwound, egy nagyobb adag Sonic Youth, de közben simán érezni a Wiperst és a Come-ot is, némi shoegaze (főleg Ride) és The Brian Jonestown Massacre hatással egyetemben. Tökéletes gitárzene nagyszerű csaj és nem csaj vokállal, könnyed hangzással, súlyos dalokkal, merengős és sodró és dögös és szép, nagyon '90-es évek, de mégis nagyon friss. Rohadtul el lehet veszni benne, szóval érdemes behatóbban nekimenni a lemezeiknek (én a helyetekben időrendben visszafele haladnék).
Deaf Wish
Reality & Visions
Mercy
St. Vincent's EP
Pain
Lithium Zion
