Csak a világ legkúlabb együttese jelenleg. Én vagyok a fasz, hogy tavaly nem raktam ki a Street Wormst, de már mindegy, amúgy meg svédek, de úgy nyomják, mintha ausztrálok lennének, és egyébként úgy is néznek ki. Büdös, dögös, laza, csodálatosan egyszerű, nagyon basszusos és fenségesen monoton, kellőképp nyekergős, félvállról odabaszott rockünnep, amire cigizel, alkoholt iszol, kövér jolánokkal a szádban lötyögsz, mindent élvezve. Van bennük punk, punk-rock, blues-rock, noise-rock, Parquet Courts, God Bullies, Mark E. Smith, Sleaford Mods, Chats, kisfaszom, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy így kell kinéznie ma egy együttesnek, ezt így kell. Szabadság van, barmulás, leszarás, őszinteség. Az énekes arc egy példakép, és van szaxofon is. Van bennük annyi, hogy kurva nagyok legyenek, de addig is szeressétek meg őket, nem mintha olyan kurva nehéz lenne. 

Itt elnyomják a nagylemezt, óriási anyag, végig kell nézni:

Street Worms

Consistency of Energy EP

Call of the Wild EP