Akinek ettől nem kezd el egyből járni a lába, annak minden bizonnyal nincs lába. Komótos táncba hívó szigorú középtempó, vastag basszusok, hipnotikus és eszelősen kúl grúvok, varázslatosan fülbemászó minimál-dallamok, precízen felépített laza transz, álomszép monotónia. Száz százalékos elektronikus…

A két évvel ezelőtti bámulatosan rohadék Matamoros után ez a zenekarnak nevezett ótvar gecis féregnyúlvány végre új lemezt adott ki, amin még szélsőségesebb sarkokba basszák be azt az úgynevezett rockzenét, amit értelmes ember már rég szarráunt. Három nevetségesen meghágott és hülyére szipuzott…

Csodálatos.Misztikus, finoman gótikus, pszichedelikus, büszke és fenséges sötét felhőként vonuló mesteri dalaival ez a nő - akinek amúgy olyan a hangja, mintha meleg fekete mézet öntenének a füldebe - simán elvarázsol és felszabadít. Délies dráma, kaliforniai költészet, paplanként beterítő…

Kozmikus súllyal terpeszkedő doom, csak éppen gitárok helyett szintikkel. Ha a Stars of the Lid rettenet rosszkedvvel ébredt volna, vagy John Carpenter a Sunn O)))-val turnézna. Gyönyörűszépséges úthengerek. Plague Notes, Unnamed, Unknown, A Finger Dragged Through Dust by My Heart, an Inverted…

Egy hosszabb 20 Minutes (az Interloperről) és egy hosszabb Leaves (a Refuge filmzene-lemezről). Kötelező.  20 Minutes by Carbon Based Lifeforms

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Az ausztráliai Divide and Dissolve anarcho-zajdoom duója visszatért, és nehezebbek, mint valaha. Az őslakosok szuverenitása mellett vastag, gonosz, sötét, mélyről felbugyborékoló, hipnotikus riffmonolitokkal, valamint az azoknak megágyazó torokmetsző vonósokkal (esetenként pedig fúvósokkal és…

Az egyik kedvenc idei lemezem. Szarrá roncsolt, rommá mocskolt próbatermi hangzásvilágban torzulnak bizarr, szürreális, életképtelen szörnyeteggé a feltűnő-eltűnő, nyúlánk, lebegős, nyers, improvizatív, '50-es évekbeli rockmelódiák mutáns, felismerhetetlen torzói. Erősítők halnak csendes halált,…

Noha nem az, én ezt a lemezt nem tudom nem gyönyörűnek hallani. Letaglózó, hámlik tőle az arc, a fal, a levegő, a világ. Kibekúrt hangosan kell hallgatni, meztelenül, üvöltve.  2R0I2P0 by Boris & Merzbow

Két holland lány, analóg szintikkel és mindenféle ütőssel. Pszichedelikus krautrock menetelés a kozmosz csodás útvesztőiben, spirális space-progos témák töredékei vegyülnek fülbemászó minimalista elektronikával, magasan szálló vokállal, némi kimiskárolt post-punkkal, valamint táncolható és dögös és…

Sok lemezt hallgattam sokszor meg idén, ez is köztük van (ahogy korábbi cucca is). A litván Gediminas Jakubka fantasztikus, súlyos, elszállt törzsi technójában van egy valagra való acidos szintizés, érzékenyen kimunkált dallamai tech-house-ba és psytrance-be hajlanak (de szerencsére lassabbak),…

Amióta blog a blog, próbálom beleverni annak a pár embernek a fejébe, akiket érdekel ez az egész, hogy a mára már simán kultikusnak is nevezhető Sons of Otis a pszichedelikus stoner doom egyre lófaszabb műfajának legnagyobbja. Ha kiadnak egy új lemezt az ünnep, örülsz és füvet szívsz, ez nem vita…

Két bámulatosan agresszív és totálisan megszállott drogos sludge tagló után a szent és sérthetetlen Shit and Shine notórius zajgóleme újra megtáncoltat a pszichotikus sokk és a pőre idegösszeomlás között egyensúlyozva. Le van tarolva az emberiség kollektív arca. Anyád azt hiszi, hogy egy hülye vagy.…

Egyáltalán nem olyan, mintha alkoholisták zenélnének, ne tévesszen meg senkit a hülye nevük. Baszadék zajrock-szörnyeteg. Amolyan kvázi-indusztriális a miliő, mészárló kalapálás-zakatolás és sistergés van elvadult krautrockos menetelések közepette. Sötét és ijesztő és megváltó  transzba gyomrozó…

Kezdjük azzal, hogy lemezt indítani Terence McKennával a legjobb dolog, amit egy együttes tehet. Ha utána rommá rúgják a halántékod, az hab a tortán. Ez a bristoli páros pedig ezt teszi, de nagyon. Gyilkos, izmos, dörgedelmes, gonosz noise-rock, amit kifejezetten sajátossá tesz a kegyetlen,…

Angel Deradoorian második nagylemeze lenyűgöző. Sötétebb, introspektívebb, komolyabb, nehezebb, és mélyebb, mint az első - amúgy kurva jó - kedélyesen kábszis utaztatása, ugyanakkor a '60-as és '70-es évek pszcihedeliája bőven meghatározza új csodáját is. Igazából soha nem lehetett mit kezdeni…

MJ Guider egy kibaszott csoda. Kifejezetten sajátos világában tökéletesen mosódik össze a dreampop, a trip-hop, a shoegaze, az elektropop, a post-punk, a sötétebb goth pop és a pszichedelia. Második, idei nagylemeze jóval komorabb korábbi munkáinál, de a lényeg nem változott: kísérletezés…

Daniel Avery újra dönget, nagyon baszat, veret, súlyol és aztán a lemez második felében hosszan úsztat is. Magabiztos, újdonságoktól mentes munka: ott szikár és ott acidos, ahol kell, amikor meg ültet, az negédes kontrasztjaiban is gyönyörű. Nem igazán tud hibázni ez az arc.    Love + Light by…

Név. Albumcím. Borító. De a zene se rossz.  MIND PALACE OF THE MUSHROOM GOD by DUNGEON WEED

Már nem emlékszem, hogy ki posztolta ezt az albumot az ősidőkben (valszeg Dani, vagy Sokszám lehetett), ma viszont eszembe jutott, hogy ezer éve nem szedtem elő meghallgatni. A belbecs pedig: IDM/trip hop beat-ekre rápasszított neoklasszikus zenét kap a fülelő a Gangliontól, kevés pszihós feltéttel.…

Ez megint mi már! A forradalmi hangulatú prüntyögés és klattyogás bajnokai: ők a meridiánbratyók,  a szintetizátoros-dobgépes no wave tropicalia örökké-ellenzéki ötösfogata. Egy megbomló korszak zord táncaival támadnak, elcsigázott kántálással erőről, barátságról, osztályharcról, ami alatt…

A Shit and Shine tavaly kiadta az utóbbi évek egyik legnehezebb és leggecibb és legijesztőbb sludge-lemezét, most pedig ugyanez a helyzet. A Goat Yelling Like a Man (micsoda cím) a Doing Drugs, Selling Drugs párdarabja (ahogy a borítóból is kiderül), és nem ismer kíméletet. Anyádba széttorzított,…

Kevés számomra szimpatikusabb zenekar létezik jelenleg ezeknél a hülyéknél. A Smoke on the WATA után újfent fantasztikus címmel (és borítóval) adták ki nemrég új lemezüket, ami ráadásul kurva jó is. Továbbra is a manapság alig játszott kábszis, bizarr, pszichotikus, mocskos, öntörvényű és merőben…

Hétvége az űrben: akár ez is lehetne Sòlkym EP-jének a címe - mert mi is történik ilyenkor? A melóból repülsz hazáig, szuttyogsz kicsit, tévézel, pakolászol, bandázol, bulizol, vasárnap hajnalra lemerülsz, megrottyansz, kialszod magad, tápolsz, esti filmezel, bealszol, és megint jön a következő…

Szonikus vágóhíd.  Gyorsabb, baszatósabb, nehezebb, kíméletlenebb, mint korábban. Depersonalization by JK Flesh

A Sex Swing nagyon nem semmi. Gyönyörűen és pusztítóan építkező, nehéz, rituális-hipnotikus pszichedelikus dalaikban van egy jó adag post-punk, zajrock, krautrock, de ez tök mindegy, a lényeg az, hogy gyógyító, katartikus, végtelen dervistáncba taszító csodálatos hangfolyamaik kivarázsolnak a…

Bele a kibaszott kánikulába, kijött az új Sync24. Nevetségesen fasza, agyat eleresztő, napbaugrós.  Acidious by Sync24

Brazil sámánálom egyenesen az Amazonas mélyén lángoló máglyák mellől, ahol a helyi törzsek ismeretlen növények füstjétől megtántorodva rönkdobok primitív ritmusára évezredes nyelveken esedeznek a szellemvilághoz, majd a megnyíló kapukon keresztül egyenesen a black metal és a trance világából merik…

A Blattaria a csótányok összefoglaló tudományos neve, az amerikai Manuel García pedig oly mértékű közösséget érzett ezekkel az állatkákkal, hogy így nevezte el egyszemélyes black metal zenekarát is. A kép mögött a 2014-es demo idei újramaszterelt verziója rejlik, négy tíz perc körüli számmal,…

Kedves ausztráljaink előszedtek régi felvételeket a Psychic 9-5 Club korszakából, leporolták azokat, aztán pénteken gyorsan kiadták egy ötszámos lemezen. Nem az első anyaguk már az idén, a Bandcampen lehet csemegézni. Lilac by HTRK

A kanadai zseniket anno itt fedeztem fel a blogon, akik annyira eklektikus dolgokat csinálnak, hogy nehéz leírni, mi is ez az egész. Van benne egyrészt egy pszichedelikus vonal, ami összetalálkozik a fesztelen tánccal és diszkóval, mert az Emma Goldman által kinyilvánított hitvallást követik, hogy…

Életemben Ignatzot hallgattam a legtöbbet, összenőtt a napjaimmal, az éjszakáimmal, ezért megérdemel egy nagyposztot. Meg amúgy is. A belga gitáros-énekes zenéje zümmögő, zajos, sötét, absztrakt blues, egyszer álomittasan repetitív, máskor dühöngő, túlvezérelt, sodródó. Bram Devens egymaga dünnyög,…

A fantasztikus nevű Ak'chamel zenéje egzotikus és halálszagú, toxikus közel-keleti drone-folk csodaképződmény, mord és felemelő, sivatagi kábulat. Eddig kizárólag kazin pattintgatta a túlvezérelt temetői bosszanovát, a Totemist kijött bakeliten is. Ennél nem várok többet idén! Csüggesztő chill…

Madeline Johnston Midwife-világában szépen egybemászik az ambient-gitározás, a dreampop, a slowcore, a drone. Melankolikus, sötét, végtelen, introspektív és hipnotikus és érzékeny világvége-dalolászás, lassan és csendben és mégis böszme málhával. Aki szereti Groupert és a Jesut, az talán most képbe…

Ha már szóba jött Avery. Emlékszem, amikor először hallottam a lenyűgöző Drone Logicról a Water Jumpot, hogy kidülledt a szemem. Amúgy Avery első lemezén ott van Detroit szikársága, ott van a Hacienda és a savas brit klubbolás, de a himnikus, riff- és groove-orientált big beat, a rave és a house is…

Az új Witch Prophet csodálatos. Lenyugszol tőle a picsába és bongot tömsz és szarsz a karanténra. Az első lemezéhez képest nagyobb súllyal - vagy inkább koncentráltabban - van itt jelen a trip-hop és a hiphop-ütemezés (ez főként SUN SUN-nak köszönhető), a basszus, és szerensére vaskosabb a…

Mr. Christian Culak, egy texasi úriember a hang zuhataga előtt cipőjét bámulva imádkozik az elképzelt utófekete utófémhez.  Imagine by Culak

Végre bazdmeg.  Amit ide írtam, az van. Twitching, as Prey by WOORMS

Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Mike Vest (Drunk in Hell, Melting Hand, 11Paranoias, Bong), Karl D Silva (szintén Drunk in Hell) és Graham Thompson (Ballpeen). Mindenkinek jó utat a szétcuccolt világegyetem legmozgalmasabb szegleteibe. Improvizáció, örömzenélés, mesterien. Szakító tempók, nagy dobolászat, dörgedelmes autoritással…