Életemben Ignatzot hallgattam a legtöbbet, összenőtt a napjaimmal, az éjszakáimmal, ezért megérdemel egy nagyposztot. Meg amúgy is. A belga gitáros-énekes zenéje zümmögő, zajos, sötét, absztrakt blues, egyszer álomittasan repetitív, máskor dühöngő, túlvezérelt, sodródó. Bram Devens egymaga dünnyög, lo-fi dalai tele lófájdalommal, töredezett sötétséggel, schuberti magánnyal és kafkai nyugtalansággal - lerobbant fürdőszobákból, vonatkonyhákból, bezárt kocsmákból szól, klausztrofób drone-ná olvad, angyali folk-gitározássá tisztul. Több rétegű gitárja és a legtöbbször érthetetlenségig torzított éneke alá sok zörejt, elektronikát, billentyűs hangszereket, sűrített visszhangot kever, folyamatos a szellemjárás, az egészben még sincs semmi technokrata, minden herkentyűzésnek, fénycső-zúgásnak, gőznek, sóhajnak személyes töltete, esendősége, roncsolt textúrája van. Egy terhelt lelkiismeret medúzahangjai. Két lemeze megjelent De Stervende Honden nevű triójával is, ahol psych-rockos svungokba bocsátkozik, de azokat is áthathatja a melankólia, az úton levés és a soha-meg-nem-érkezés, az örökös peremvidék.  

Ignatz (2005)

Addiction For Slumber (kazetta, 2005)

I Will Soothe My Eye To Feast It With A Sight Of Beauty (CD-R, 2006)

They Are Quiet As Mice (kazetta, 2006)

Hello There Little Ghost / Slumber With Great Peace (kazetta, 2007)

II (2007)

Atlantic Woman (as Miles Devens, kazetta, 2007)

III (2008)

A Canine And A Kitten In A Car kazetta, 2009)

Some Of Them Are Funny Songs (kazetta, 2009)

Mort Aux Vaches (válogatás, 2010)

I Hate This City (2011)

Because Time Is Too Short (kazetta, 2012)

Can I Go Home Now? (2013)

Teenage Boys (with De Stervende Honden, 2014)

I Live In A Utopia (kazetta, 2015)

The Drain (2016)

Deadbeat Freedom (with De Stervende Honden, 2019)