Az új Witch Prophet csodálatos. Lenyugszol tőle a picsába és bongot tömsz és szarsz a karanténra. Az első lemezéhez képest nagyobb súllyal - vagy inkább koncentráltabban - van itt jelen a trip-hop és a hiphop-ütemezés (ez főként SUN SUN-nak köszönhető), a basszus, és szerensére vaskosabb a kelet-afrikai, ethio-jazzes pszichedelia is. Fúvósok, vibraphone, bőgők, elektronika, több nyelven dúdolt szexi r&b- és soul-dallamok mesteri egymásba borulása. Hipnózis, kígyóbűvölés, istenkeresés, laza, de mégis nehéz és sötét és tömör lebegés ez olyan böszme témák körül, mint Witch Prophet queer identitása, kulturális gyökerei, anyasága. Mindez kevesebb mint fél órában, ami tök mindegy, mert egymás után meg kell hallgatni nagyjából faszomszor.
Itt az első - egyébiránt kurva jó - lemeze is, SUN SUN nélkül:
The Golden Octave
