Angel Deradoorian második nagylemeze lenyűgöző. Sötétebb, introspektívebb, komolyabb, nehezebb, és mélyebb, mint az első - amúgy kurva jó - kedélyesen kábszis utaztatása, ugyanakkor a '60-as és '70-es évek pszcihedeliája bőven meghatározza új csodáját is. Igazából soha nem lehetett mit kezdeni Deradoorian zenéjével, nem lehet csak úgy eltenni valahova, nem érdekli a műfajiság. Egy valami érdekli: az önkeresés, az önmegismerés, az önfigyelés és az önreflexió. A mostanság szigorú meditációba merült, nomád, elvonult életmódot folytató nő pedig leginkább ezekről a témákról dalolgat új lemezén. A zene most sokkal nyersebb, csiszolatlanabb, földszagúbb és fűszagúbb, kifejezetten lo-fi. Leginkább olyan, mintha a Can, a Black Sabbath, a 13th Floor Elevators és a Siouxsie and the Banshees együtt mormolna selymes mantrákat a világerdő közepén, a Purple Pilgrims és a Pocahaunted tágpupillájú lányaival karöltve. Klasszikus rockos hatások vegyülnek hipnotikus kortárs rituálékkal, lamentálós és érzékeny folkszerűséggel, komor és szexi poppal, meditatív minimáldallamokkal és krautrockos lüktetéssel. Ilyesmi, mindegy, mestermű. Transzformatív ereje van, csak tudni kell jól hallgatni. Nem belehallgatni fasz módon, nem beletekerni, hanem végighallgatni kussban fekve és érezni.  

Itt meg a korábbi kiadványai:    

The Expanding Flower Planet 

Mind Raft EP

Eternal Recurrence

Cosmic Garden EP