Kezdjük azzal, hogy lemezt indítani Terence McKennával a legjobb dolog, amit egy együttes tehet. Ha utána rommá rúgják a halántékod, az hab a tortán. Ez a bristoli páros pedig ezt teszi, de nagyon. Gyilkos, izmos, dörgedelmes, gonosz noise-rock, amit kifejezetten sajátossá tesz a kegyetlen, dobhártyaszaggató Unsane-riffelést űrbe baszó látens pszichedelia, a szentségesen súlyos monotónia és az úszós, ködös és visszhangos üvöltözés. Dobbal és basszusgitárral ekkora acsargós kozmikus hentelést nem igazán művelnek. Kegyetlenül feszes, dögös, málhás cucc, tágult pupillákkal kúrsz tőle tarkón ártatlanokat. Zseniális.   

POHLSMOKER

POHL II