Daniel Avery újra dönget, nagyon baszat, veret, súlyol és aztán a lemez második felében hosszan úsztat is. Magabiztos, újdonságoktól mentes munka: ott szikár és ott acidos, ahol kell, amikor meg ültet, az negédes kontrasztjaiban is gyönyörű. Nem igazán tud hibázni ez az arc.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
