Keeley Forsyth második lemeze. Aki az első mesterművétől a mai napig reszket, zokog és keresi a fényt a civilizációs és mentális sötétségben, az tudja, hogy mire számíthat. Letaglózó, sokkoló, végtelenül mély és szomorú és gyönyörű avantgárd kitárulkozás. Pusztító ereje van, szarrá szed, megnyomorít…
Talán az eddigi legjobb lemezük. Ami mondjuk nem jelent semmit. Rohadtul remélem, hogy sokaknak nem újdonság, mert röviden és tömören nehéz megfogalmazni, hogy mégis mit csinálnak ezek hárman. A megúszós verzió az, hogy olyan, mintha az újhullámos Young Widows, az újhullámos My Disco, a kísérletező…
A 2002-es megjelenésű Dub Syndicate lemez korábban kiadatlan felvételeket gyűjt egybe, melyek a Stoned Immaculate (1991) és az Echomania (1993) közötti sessionök idején születtek meg. A szerzemények újrakeverve kerültek fel a válogatásra. Emellett lassan hagyományunkká válik, hogy hőségriadó idején…
Az Algiers fele a zseniális Nun Gun. A Nun Gun fele a Dead Meat. Tehát egy ember, Ryan Mahan. Nem egyszerű körbelőni, hogy mit csinál, de ettől még kurva jó, vagy ettől kurva jó. Kemény, málhás, feszes, súlyos ütemek, tördeltség és tonnás zaj, horrorzeneszerű szintitémák szétpusztítva, kísérletezés…
Meditatív-hipnotikus elektro-akusztikus kísérleti-pszichedelikus ambient-hangfolyam, aminek mélységesen tudattágító, transzcendenst vastagon közelítő transzformatív erejét valószínűleg csak további kötőjeles szókapcsolatokkal lehetne leírni. Fülhallgató, masszív hangerő, fekvés, sötét, kuss. Amikor…
A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…
Ő maga a Legendary Pink Dots, aki unalmasnak találta a brit zenei szcénát, és négy év után Amszterdamba költöztette a formációt 1984-ben. Tavaly a Robotban élvezhettük a zenekar 40 éves jubileumi koncertjét. Meg nem lehet mondani, mennyi lemezük van, emlékszem, olyan 1991 körül is már egy egész sor…
A mindenható Young Widows feketeruhás frontemberének szólómunkáját nehéz nem szeretni. Evan Patterson ugyanis pontosan azt a fenemód artisztikus, visszafogott, tiszta, mégis súlyos és mély és hipnotikus dolgot csinálja, amit mondjuk Scott Kelly, Steve Von Till, Nick Cave és Mark Lanegan (Lanegan és…
A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…