Sokat lehetne szövegelni a Spike Field fantasztikus hangszereléséről (gitár, vonósok, preparált-széteső zongora), szinte tapintható hangtextúriáról és vaskos tematikus rétegzettségéről (nem örömteli dolgokról van szó), de igazából sokadik (nagyon sokadik) hallgatásra is főként Mária gyönyörű hangja,…
A DNA Feelings annyira súlyos lemez volt, hogy alig bírta el a blog. Az elmém meg végképp. Na, a Death Is Home még súlyosabb. Ha tetszettek a korábbi dolgai, akkor ez is fog, sőt. Sőt! Nyilván nem kezdek el itt faszt se írni Devi finoman szólva is sajátos muzsikájáról, nem vagyok hülye, ehhez idő és…
Kazettaszalag- és szívidegcsikorgató ördögűzést celebrál csuhás Kristin Hayter (Lingua Ignota másutt). Mocskos és felemelő kísérleti miséje a lelkiüdvünkért, a mienkért, bűnösökéért szól, sötét, bánattól túlvezérelt, zörgőcsontú zongoráján kísért balladákkal, kificamodott, reményvesztett, zűrzavaros…
A hetekben ismertem meg Graham Lambkin korai zenekarát, de mintha mindig is ismertem volna. Olyan DIY kísérleti lo-fi punk/zaj/spoken-word/kollázs-folk ez, mintha a Dead C megette volna Captain Beefheartot, aki megette az angol free improv szcénát Derek Bailey-stül és az összes délbrit sulizenekart.…
Keeley Forsyth második lemeze. Aki az első mesterművétől a mai napig reszket, zokog és keresi a fényt a civilizációs és mentális sötétségben, az tudja, hogy mire számíthat. Letaglózó, sokkoló, végtelenül mély és szomorú és gyönyörű avantgárd kitárulkozás. Pusztító ereje van, szarrá szed, megnyomorít…