Új lemez a japán poliritmiacsászároktól. Egymáson átlapolódó, lomha minimáltechnó-lüktetések, hosszútávú ütemmutató- és tempójelzés-játszmák, gliccsek. Semmi kapkodás: lassan építkeznek, finoman másznak az agytörzsed alá. Fegyelmezett ritmushipnózisuk néha olyan, mintha egy James Brown alapot a bevágtak volna egy Steve Reich-centrifugába, máskor klinikai (atonális, progresszív) karibi. Ha nem tudtad, a tizenhétnyolcad mennyire táncolható...