A Chicago-i születésű, de egy ideje már Los Angelesben alkotó Califone a titkos kedvenceim egyike. Nagyjából húsz éve, a 2003-as Quicksand/Cradlesnakes idején ismertem meg a zenéjüket, és lekedvencebb albumom tőlük a 2009-es All My Friends are Funeral Singers. Nehéz pontosan körülírni a zenéjüket, mert néha nyugis, néha zaklatottabb, időnként az indie rock felé húz, máskor pedig inkább folkos, de mindig ott van benne a kísérletező kedv előre hajtó ereje. Általában kell hozzá a megfelelő hangulat, de ha egyszer rááll a füled, akkor tartósan beragad az agyba a muzsikájuk. Az idén megjelent tizedik albumuk is ilyen, és ha komálod az olyan előadókat, mint az Akron/Family, Bonnie Prince Billy, a Wilco, a Calexico, Lambchop vagy éppen az Ugly Casanova, akkor érdemes a Villagerst is megkagylóznod.