A mindenható Young Widows feketeruhás frontemberének szólómunkáját nehéz nem szeretni. Evan Patterson ugyanis pontosan azt a fenemód artisztikus, visszafogott, tiszta, mégis súlyos és mély és hipnotikus dolgot csinálja, amit mondjuk Scott Kelly, Steve Von Till, Nick Cave és Mark Lanegan (Lanegan és Patterson hangja és dalolása néha szinte túlságosan is hasonló). Délies, szellős, nehéz, merőben cool, inspirált és inspiráló, filmszagú cuccok. Egy kicsit mindegyik lemezén máshogy keresi éppen a művészetet és önmagát, a végeredmény viszont mindig meglepő, következetesen és nagy műgonddal lecsiszolt valami lesz. Az idei, dögös basszusokra, egyszerű dobra és finom elektronikára redukált Prisyn most a kedvencem tőle, azelőtt meg az eggyel korábbi volt, de mellé nagyon nem lehet lőni velük.
No Trail and Other Unholy Paths
Emma Ruth Rundle & Jaye Jayle - The Time Between Us (Split EP)
House Cricks and Other Excuses to Get Out
...It's Jayle Time!
(Noha ez az első lemeze, de csak tavaly adta ki, pedig annyira nem cikis.)
