Összességében itt az Összeomló Új Épületek lemeze döluxban - dupla verzióban.

Öreg Zserbó, finom Zserbó.  

Daniel Avery acid house és techno-pápa és a Nine Inch Nailsből ismerős Alessandro Cortini szintiguru közös ambient-lemeze. Csendes nagyság. Grandiózus meditatív utazás hosszú hangokban, íves hangulatokban és bámulatos színekben. Elmélyítő, szép, hatásos dolog. Aki Avery savas ütemeit és nyúlós…

Ballou kapitány fogta a Converge Aimless Arrow című számát (az All We Love We Leave Behind album nyitódalát), és újrakevert belőle egy ambientes/atmoszférikus, fél órás szerzeményt. Tökéletes aláfestő zene az otthon ragadtaknak munkához, olvasáshoz, vagy meditáláshoz. A végeredményt hallva lehet,…

Keeley Forsyth táncos, színésznő, zeneszerző 40 évesen kiadta első lemezét. A paralizáló depresszió és a kiútkeresés gyomorba vágó és megültető apró, kitárulkozó, végtelenül igaz minimalista-avantgárd himnuszai. Fél óra gyönyörű, örökké kísértő sokk. Az év legletaglózóbb albuma. A Butterfly meg az…

Mick Harris pont úgy sétálgat új lemeze borítóján, mint aki tisztában van vele, hogy megint kurva jó dolgot csinált. Súlyos az egész, ismeritek, de azért amikor megszólal Jason Williamson (Sleaford Mods, ha ma születtél), az csúcspontja bárminek, bármikor.  Cafe Mor by Scorn

Mintha az A Place to Bury Strangers, a Ceremony és talán a Lightning Bolt amfetaminon akarna játszani könnyedebb, poposabb dolgokat egy letaglózó szakítás után, sikertelenül. A srác első csodás anyagáról volt itt szó, az idei cuccát pedig csak és kizárólag valamiféle csúcsteljesítményként lehet…

Nagyon fasza volt a két éve megjelent első Weeping Icon lemez (vagy mi volt az), de a generikus zajpunk dalok (ha vannak ilyenek) és a szétszedett, agyonvágott, kísérletezősebb őrületek egyvelege nem adott ki valami túl következetes összképet. Ellenben az idei. Mekkora már. Katakombákból csengő…

Egy hongkongi gitárhős és egy kanadai basszusgitáros bámulatos kettőse Pekingből. Messzemenőkig zseniális. Emlékszem, mikor kijött, egymás után meghallgattam négyszer. Vagy ötször. Azóta már a gerincvelőmben van. Kurva nehéz összerakni írásban, hogy mi a fasz. Klasszikus blues-futamok,…

Hogy az idei karácsony még jobb legyen. Terminalia Amazonia by ZU 

A 2000 óta alkotó Soundwalk Collective tagjai hangarcheológusokkként cimkézik önmagukat, amelynek lényege, hogy a zeneszerzés folyamata során különféle, az adott kompozícióhoz "szükséges" hangokat előre kiválasztott helyszíneken rögzítik. Dolgoztak így már az Arab-félsziget sivatagában, vagy éppen a…

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

A dél-afrikai BCUC öndefiníciója szerint afro-pszichedelikus muzsikát játszik, ami voltaképpen igaz is. Tegyük hozzá, hogy afféle mindentbele módon művelik ezt: az afrock'n'roll mellett törzsi elemekből, hip hopból és funkból táplálkoznak a dalaik. Melyek többnyire hosszú improvizatív energiabombák…

Ragacsosan magába húzó hipnotikus trip, mélyében disszonáns gitárhangokra bágyadtan kántáló kórussal, és mikor közelebb érsz, látod, hogy szatír fakírok betépve vigadnak egy lassan nyekergő jukebox romjai fölött. A Queen Elephantine tagjai poszt-apokaliptikus free jazz, dimenziókon túli drone és…

Justin Broadrick és Kevin Martin (és a szintén zseniális Moor Mother) a kibaszott Techno Animal után újra széttolja a hülye fejed. De nagyon. Fontos, értékes, zavarba ejtő, nehezen megismételhető tagló.    Wrecked by Zonal

Annak ellenére, hogy a BEA1991 név olyan, mint egy félbehagyott email-cím, ez a holland csaj egy óriási mester. Úgynevezett yacht-pop ez, esetleg hálószobákból szóló R&B, némi elsimult, elegáns, pszichedelikus szex-soullal és kísérletező kedves gesztusokkal keverve. Gyönyörű, dögös, mély, intim…

Sok minden történt eddig 2019 szennyes zenei évében, az egyik legjobb dolog pedig az, hogy többek között az Arab on Radar és a Doomsday Student tagjai világra fingották a Psychic Graveyardot, ami egy kibaszott csoda. Már persze akkor, ha csodaként éled meg a beteg, pszichotikus, felháborító,…

Szóval, ez itt Steven Stapleton első válogatáslemeze, amin a kedvenc szarai vannak. Mindenféle. Akármik. Kurva jók, érdekesek, megváltják a világod, felnyitják a szemed, új irányokat jelölnek ki számodra. Francia dolgok, ennek ellenére jók. De nagyon. Nyilván nem várhatja senki, hogy…

Fogalmatok sincs 2019-ről, amíg a fenséges HTRK merőben fantasztikus új lemezét meg nem hallgattátok, nagyjából tízszer naponta. Elveszel benne és elveszel magadban. Lebegsz és mélyülsz és befordulsz és csendben vagy. Letaglózó, komolyan. Egy első pillanattól fogva kitűnő zenekar hogyan lehet mégis…

Idén 20 éves ez a nem csak címében kurvára bomba klasszikus. Aztán nemsokára jön a Zonal, hasonló szellemiségben. 

Kevés lemezt vártam jobban idén az új Blanck Massnél. Benjamin John Power a remek Fuck Buttons immár hat éve tartó hiátusa alatt egyre jobb és jobb lemezeket rakott ki, amikről hosszú oldalakon keresztül lehetne áradozni. Az új is olyan, hogy bazeg. Nincsenek műfajok, nincsenek korok és nincsen…

Ez a két nagyszerű zenekar már nem először gyalázza szét a füleket, testeket, elméket. Csodálatos anyag, de az életigenlő jó kedélyt ne itt keresse senki.  Everything That Dies Someday Comes Back by Uniform & The Body

Az új Föllakzoid album négy évvel ezelőtti elődjéhez hasonlóan a német-chilei Uwe Schmidt kooperációjával született meg, és egy újabb lépést tett a motorikus pszichó krautrock felől az elektronikus hangzások felé vivő úton. A  banda tagjai egymástól függetlenül vették fel a saját zenei sávjaikat,…

Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…

Az Amnesia Scanner tavalyi nagylemeze simán 2018 egyik legjobb lemeze volt, a berlini művészkollektíva pedig most a kísérletezésben szintén élen járó Bill Kouligas társaságában küld újfent padlóra. A Lexachast egy több éves múltra visszatekintő, folyamatosan változó-fejlődő élő-projektjük, amiről…

Kijött az új USA/MEXICO, ami óriási esemény. Akkor is, ha nem vágjátok, hogy mi van. De vágnotok kell. Mármint baszki, a Shit and Shine gitárosa, a Butthole Surfers dobosa és a When Dinosaurs Ruled the Earth basszusgitárosa csinálja, mi kell még. Sok sikert a zenéjük műfaji keretek közé…

Nem csak én vártam irdatlanul ezt a lemezt. A My Disco azt csinál, amit akar, most éppen egy súlyos, minimalista, hipnotikus, morózus, mély, lassan rád mászó komor ambient szörnyet szültek világra, ami nem feltétlenül lesz a mindig kísérletező együttes rajongóinak kedvence, de mégis ki a fasznak…

DJ Scotch Egg, Gorgonn a Dokkebi Q-ból, és Taigen Kawabe, a Bo Ningen hangja. Ha ebből nem esik le, hogy valami meredek jön, akkor nem tudom, hogy miből. Ezek hárman a Devilman, a Devilman meg egy kísérletezős, faszon rúgott dub és dubstep motívumokkal, elgázolt hip-hop ütemekkel, nehezen…

Nem szoktunk kirakni magyar albumokat, mert támogatjuk az undergroundot, ha meg igen, akkor meg azért mert támogatjuk. A XIX album egy napig bírta a Bandcampen, aztán elfogyott a vihető letöltése, de Gábor kedvesen felhatalmazott, hogy mostantól innen is zabrálgathassátok. Ui.: Rájöttem, hogy…

Az év utolsó hónapjaiban Zserbó néni sem lazsált: négy új dallal és két remixszel fejezte be 2018-at. The Cut of the Warrior by Jarboe 

Kezdd az évet Lydiával! A kísérletezés nagyasszonya most is meglep mindenkit.  

Részemről ez az év lemeze, nem mintha ez bármit jelentene.  Aki a májusi megjelenése óta nem futott még bele, és érdekli a dolog, attól csak annyit kérek, hogy ne faszoskodjon belekattogtatással meg beletekeréssel, hanem sötétítsen be, indítsa el, és ülje vagy feküdje végig, lehetőleg…

Egy ideje próbálkozok azzal, hogy a lehető legtömörebben összekapjam mindazt, amitől ez a londoni lány zseniális, de soha nem jött össze. Inkább csak kussban hallgattam, újra és újra. Tirzah érzékenyen, frissen, érdekesen és izgalmasan, szexin és kompromisszumok nélkül kapja darabokra a pop és…

Csak néztem először, hogy na, ez mi a szar, tetszik, de mi a szar ez. Aztán azóta csak hagyom, hogy átmenjen rajtam. Dekonstruált, szétkúrt, ocsmány clubzene, experimentális és nagyon megrogyott megkókányolása a legtufább szemétnek, vakmerően és mindenre - főleg a hatásaikra - toszva, meglepően és…

Finoman szólva is szubverzív, experimentális, kiábrándult, felzaklató és mindenre baszó no wave gecizaj, egyetlen embertől. Vér bugyog lassan minden szenvedő ember kikúrt testnyílásából, a kazamatákból felhörgő sátánok pedig örömtáncot lejtenek az emberiség lángoló fosa felett, nagyjából. Kíméletlen…

Szerintem elég lesz nektek a cím ahhoz, hogy hűha. Ha nem, akkor elárulom, hogy az.  Midday Moon by bedroom suck records

Kipróbált francia muzsikusok avantgárd rock agymenése, amiről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy könnyen adja magát. Legalábbis elsőre nem. Én a magam részéről  a harmadik hallgatáson vagyok túl, de még csak most sikerült feltörnöm a külső héjat. Kell az ilyen, na. 

Ez az egyik kedvenc Zach Hill cuccom, mert ezen van a Lady Gaga című száma. Egyebet nem kívánok mondani.

Esetleges Zach Hill-rovatunk újra jelentkezik. A Goon Moonban Hill mellett ott van Twiggy Ramirez és Chris Goss (Masters of Reality, meg ugye elég jó lemezek producere), de vendégeskedik itt mindenki kedvenc sztárnarancsa, Josh Homme is és Josh Freese (alapvetően a zseniális The Vandals dobosa, de…

Zach Hill rovatunk legújabb részében az őrült dobpápa második, 2010-es szólólemezéről lesz szó, már ha szavakba lehetne önteni azt a hihetetlen mi a faszt, ami itt történik. Nagyjából ennyi is lenne az ajánlóm. Ez a lemez amúgy több mint kurva jó ám, és vannak rajta olyan nagy vendégelőadók, mint…