Aaron Turner a megboldogult Isis énekes-gitárosa volt, de a tavaly júniusban a Dürer kistermét porig romboló Sumac élén is ő áll, és még számos projektben működik közre. 2019-ben szólókarrierbe is kezdett, rögtön két albuma is megjelent, az Interminable Conniption és a Repression's Blossom. Mindkét anyag gitár és elektronika alapú kísérleti ambient zaj tételekből áll, de azért van különbség közöttük. Az Interminable Conniption három tétele lassan vagy talán nem is igazán kibontakozó, melankolikus, fájdalmas merengés, pulzáló, meleg dörgölőzés az agyadhoz. Néha kicsit felerősödik, néha lecsendesül, horzsoló kövek gördülnek a dobhártyádnak, de csak finoman, semmi kín.

A Repression's Blossom sokkal direktebb, élesebb anyag és ezt rögtön az arcodba is tolja két és fél percnyi gerjedéssel, majd az azt követő már-már wall noise-szerű sistergéssel. Aztán kicsikét lenyugszik, de a másik lemezzel szemben végig fenntartja a feszültséget, a vihar előtti levegő nyelvre tapadó ózonízét. A végén néha már konkrét riffeknek, dallamoknak tűnő dolgok is felsejlenek, de épp csak annyira, hogy némi free jazzes hangulatot csempésszenek a fejedbe, aztán visszaolvadnak a langyos masszába. A lezárás hirtelen és húsba vágó, úgyhogy kezdheted is elölről a lemezeket.