Mintha az A Place to Bury Strangers, a Ceremony és talán a Lightning Bolt amfetaminon akarna játszani könnyedebb, poposabb dolgokat egy letaglózó szakítás után, sikertelenül. A srác első csodás anyagáról volt itt szó, az idei cuccát pedig csak és kizárólag valamiféle csúcsteljesítményként lehet…

Szemtelen, repesztő, gyorsan égbe hajító, felemelően szarrá torzított gépdobos punk-rock rugdalózás, amitől átmész a piroson, beszólsz a tahó tesitanárnak és a kuka mellé dobod a cigicsikket. Nagyon szórakoztató, kellően dallamos (még egy tök király kis ballada is van itt), nagyon pörgős, nagyon…