Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és keserűség és tombolás és a pusztulás szexi hangjai. Ráadásul kifejezetten meglepően és sajátosan. Úgymond experimentálisan. Az egyik nagy kedvencem idén, már ha épp le akarom szaggatni a függönyt, vagy vicsorogva akarok takarítani. Kurva jó cucc. Egyébként egyben illik végighallgatni, remek íve van.