Személy szerint bírom Zach Hill munkásságát, és már régóta tervezem, hogy elkezdem kibaszkodni a cuccait, szóval ja. Az elkövetkező hetekben, hónapokban, évtizedekben néha ide fogok tenni egy-két lemezt, amihez köze volt (Hellát és Death Gripst nyilván nem, azokat ismeritek, mert ismerni kell őket),…
Az előbb talán kissé elhamarkodottan ítéltem, mégis befutott ma estére egy igen fontos lemez. A régóta várt új His Electro Blue Voice ma jelent meg, és ez már csak azért is eseményszámba megy, mert 2013-ban (nem hivatalosan) a Ruthless Sperm volt szerintünk az év legjobb lemeze - már ha azt nézzük,…
Ben Frost összeállt Steve Albinivel, közösen felvettek két órányi zajt, szétbaszták Albini stúdióját, minden fiszem-faszom szarral nyekeregtek, surmogtak, pityputtyoltak, flittyegtek, nyenyeréztek, aztán kiadták az első anyagot, ami ebből a kattant kollaborációból született, amit egyébként majd még…
A Hollywoodfun Downstairs egy egészen zseniális új-zélandi banda, akik már hónapok óta szónikus börtönben tartanak engem gyönyörű zajszösszeneteikkel. Annyira direkt és ösztönös ez a zene, hogy általában nem szívesen cincálom darabokra, de amikor mégis megteszem, akkor a korai At The Drive-In vagy a…
Kevin "The Bug" Martin és Dylan Carlson a 2014-es Boa/Cold kislemez után most összedobtak egy közös nagylemezt is. A borítóról és a Bandcampen fülelhető két szerzeményről nekem azonnal a True Detective második évadának hangulata ugrott be: egyszerre végtelen terekben lüktető, és klausztrofób odúkban…
Idén most szólalok meg először, engedjétek hát meg, hogy mindjárt hazaival nyissak. A Landing Venus egy viszonylag friss formáció, de ha mégsem, az azért van, mert időhiány miatt már hónapok óta ülök az anyagukon. Hiánypótló zenekarról beszélünk, mindenféle klisét és skatulyát sutba dobó zenészekről…