Esetleges Zach Hill-rovatunk újra jelentkezik. A Goon Moonban Hill mellett ott van Twiggy Ramirez és Chris Goss (Masters of Reality, meg ugye elég jó lemezek producere), de vendégeskedik itt mindenki kedvenc sztárnarancsa, Josh Homme is és Josh Freese (alapvetően a zseniális The Vandals dobosa, de kisegített a Nine Inch Nailsben, a The Perfect Circle-ben és a Weezerben) is. Szóval szupergrúp, annak ellenére, hogy nagyon nem szokás ismerni. A zene meg a Hill-projektekhez mérten kifejezetten emészthető, kellemesen elvont, műfajok között ügyesen és ízlésesen szétcsapó, öntörvényű, de nem öncélú, lényegében meghatározhatatlan, de erősen '90-es éveket idéző mi a fasz (kerüljük a közkeletű "alternatív" meghatározást). Ahogy az Zach Hilnél szokott lenni, hallani kell, aztán vagy tetszik, vagy nem, de az tuti, hogy nem szokásos szarság.
Én személy szerint a 2007-es Licker"s Last Leget rommá hallgattam, feltehetően azért, mert a könnyűzene történetének legtökéletesebb dalával kezdődik (ez itt az fent), de a Pin Eyed Baby-t is üvöltöm (ezt majd megkeresitek). De ez nem jelent semmit, elég sok minden történik ezeken a lemezeken, amikről csak hosszasan lehetne értekezni. Amúgy Zach Hill simán zseni.
I Got a Brand New Egg Layin' Machine
Licker's Last Leg
