Ha már szóba került a múlt héten, álljon itt az ámerikai Tempel egyik albuma is, méghozzá a második! A phoenixi banda alapból sötét tónusú, hangulatfestő post-metálban utazik, amelyben gomolyog némi feketeség, és néha sárral is megdobnak. Ének nincs, az öt monumentális tétel tökéletes aláfestés egy…
Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…
A portlandi Atriarch tipikusan az a banda, amit a címkézések helyett sokkal inkább hallani kell. Mert ha azt mondom, hogy itt doomos alapokon nyugszik a sludge, akkor az olvasó menten gondol valamire. Mint ahogyan akkor is, ha azt mondom, hogy düh, nyakatekert agyasság és erősen izomszagú súly van a…