A portlandi Atriarch tipikusan az a banda, amit a címkézések helyett sokkal inkább hallani kell. Mert ha azt mondom, hogy itt doomos alapokon nyugszik a sludge, akkor az olvasó menten gondol valamire. Mint ahogyan akkor is, ha azt mondom, hogy düh, nyakatekert agyasság és erősen izomszagú súly van a muzsikájukban. És ha mindezeken túl olyan bandákat is emlegetek velük kapcsolatban, mint a Swans, az Amebix vagy a Killing Joke, akkor harmadszor is ugrik egyet a képzelet. A lényeg pedig szokás szerint félúton van a három megfogalmazás között. De inkább hallgassatok bele:
