Az arkansasi Auric második albuma maga a megtestesült sludge-ság. Súly uralta, feketés leplekbe és utómetálba burkolt, ijesztő rondaságról beszélünk, ami kilenc szerzeményt és egyórás játékidőt jelent. Az igazi iszap-katasztrófa, gitárokra hangszerelve.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
