Szerkesztő kollégámat megelőzve az internetbe kiáltom: megérkezett az új Nitin Sawhney nagylemez!  

Három, majd hazavárom. FB / BC  

Lassan 20 éve már, hogy végleg bezárt a Karóva Tejbár. A Moloko 2002-es Statues című lemeze minden eddigi készülékemen ott volt mint a túlélőcsomagom egyik legfontosabb eleme. 2003-ban még volt szerencsém elkapni őket a Szigeten, Róisín Murphy énekesnő már akkor is lenyűgöző volt. Mark Brydonról -…

Ha minden igaz, két és fél hét tél és ősz után most pár napig nyár lesz. Úgyhogy hávájbugi, száncsádízsdé, napszemüveg! Meg egy kis Jupiter & Okwess, mert az aztán az igazi élvezet.  

A Coldun a hetvenes évek rockjának ízeivel injektálja be a proggeres és post-metalos súlyt, valamint az alfa-állapotba ringató doomközeli rezgéseket. Az orgonával, szaxofonnal és persze gitárral felvezetett nagyívű dallamok messzire utaztatnak, ám bárminemű zaklatás nélkül. A homogén hangulatú ötven…

Megérkezett a sorozat második tagja, amelyen a Nebula bazsevál a homokdűnék árnyékában.  

Ez most nem 3 órás, ez most csak egy 52 perces dal. Mármint "dal". Solar Drone Ceremony by Neptunian Maximalism

Két nagyszerű gitáros közös albuma, amely jóféle hard rockot rejt.

A detroiti Temple of the Fuzz Witch stoner doomban utazik. Zsíros riffek fölött gomolygó füstben folytatnak Sabbath-, Uncle Acid- és hetvenes évek-imádást. Mindent tudsz. Red Tide by Temple Of The Fuzz Witch 

Véletlenül találkoztam nemrég a Zaoval, és kiderült, hogy a banda a kilencvenes évek első fele óta alkot, így a The Crimson Corridor a sokadik nagylemezük. Zenéjük rendesen odavág, mert a post-metal, a sludge és a metalcore háromszögében mozogva zúzza meg a hallójáratokat. A korong csekkolása közben…

Februári megjelenésű az eddigi legutóbbi King Gizzard nagylemez, ami negyedévvel a megelőző K.G. után látott napvilágot. Az aussie jómunkásemberek sosem pihennek, és most éppenséggel anatóliai ihletésű pszicho progrock a csapásirányuk.  

Sötét hangulatú, melankolikus, überdallamos és szomorúan álmodozó zenét művel a Dawn of Solace. Sacc/kábé ilyen lenne, ha a Dead Can Dance hangulati doom metalban nyomulna. Fémes gótikus dalokra homályos  szobában pityergők, szevasztok! Waves by Dawn of Solace 

Két év után van új Big Brave nagylemez is. Ami zseniálisan jó, mint eddig mindig.  Vital by BIG|BRAVE

Nemrég a Wheel idei nagylemeze kapcsán említettem az illinoisi Chevelle-t, úgyhogy következzen a negyedszázad alatt duóvá fogyatkozott banda másfél hónapja megjelent kilencedik albuma.  

A Crown elektronikus - néhol iparias - alapokra felépített post-akármi, ami néha fémes, néha pedig határozottan a tavalyi Ulver nagylemezt juttatja az eszembe. Az idén tíz éves bandának ez a harmadik korongja, amelynek beszerzése becsületkasszás módon történik.  The End of All Things by C R O W N

Örömünnep, nagy nap. A mindenható, legendás, csodálatos Rudimentary Peni 26 évvel az utolsó nagylemezük és 13 évvel legutóbbi kislemezük után új anyagot adott ki. Tíz dal, 19 perc, töretlen mocsadék őrület, ahogy csak ők képesek rá.  Great War by Rudimentary Peni

A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…

Félórás betekintés a boszorkányok titkos praktikáiba dupla önkollaboráció segítségével, becsületkasszás módon. Witch Coven by Rorcal & Earthflesh 

Az a csodálatos a Motorpsychoban, hogy negyedik évtizede zenélnek, ez alatt huszonsok nagylemezük jelent meg, és minden, ami kikerült a kezük közül, nyugodtan nevezhető remekműnek. A hihetetlen teljesítményen túl létezésük harminckét éve alatt ráadásul nem egyszer hihetetlen iramot diktáltak a…

Ő maga a Legendary Pink Dots, aki unalmasnak találta a brit zenei szcénát, és négy év után Amszterdamba költöztette a formációt 1984-ben. Tavaly a Robotban élvezhettük a zenekar 40 éves jubileumi koncertjét. Meg nem lehet mondani, mennyi lemezük van, emlékszem, olyan 1991 körül is már egy egész sor…

Az Earthless sivatagi koncertje három dalban és hetvenhét percben mondja el mindazt, amit ebben a műfajban el lehet mondani. A sorozat további tagjai a Nebulától, a Spirit Mothertől, a Stönertől (új banda: Nick Oliveri, Brant Björk, és Ryan Güt dobos), valamint a Mountain Tamertől érkeznek majd.  

A The Vintage Caravan ötödik, és egyúttal eddigi legjobb nagylemeze megérkezett. Tizenegy dal a hard rock legszebb hagyományaival csak rád vár, hogy felfedezd! Monuments by The Vintage Caravan 

Ez pedig egy ritkaságokkal megpakolt koncertlemez a Gnodtól a koránkelőknek. Easy To Build, Hard To Destroy by Gnod 

Mindig meghallgatom, ha új Rob Zombie lemez jelenik meg - és aztán általában törlöm is. Az öt év után kiadott hosszú című album viszont - még ha nem is egy új La Sexorcisto - határozottan jól sikerült, konkrétan szerintem a legjobb hanganyag a '98-as Hellbilly Deluxe óta. Csekira:  

A finn hangszeresekből és brit énekesből álló Wheel a progresszivitást és a post-metalt ötvözi egymással, de emellett a hallgatónak rögtön lejön, hogy a bandának a Tool az igazi kedvence. Ami miatt akár koppincs bandának is nevezhetjük, akárcsak a Karnivoolt, a Rishloot vagy a Chevelle-t, de sokkal…

Ünnepélyes és fennkölt doom metal Dortmundból. Kicsit tradicionális, kicsit epikus, de nyugodtan nevezhető a heti évlemezének. Preserved in Time by Wheel 

Tizenhat évvel az Amerijuanican után ismét zúz a Bongzilla.  

Ezek a kannibálok nagyon érzik, hogy mitől döglik a légy - szó szerint, és képletesen is. Violence Unimagined by Cannibal Corpse 

Dániából érkezett meg légipostával a Mythic Sunship nyolcadik nagylemeze, ami hozza a tőlük megszokott minőséget.  Wildfire by Mythic Sunship

A germán pszicho-kraut-space-jam Kombynat Robotron másodszor vendégünk a blogon. Emellett becsületkasszás.  -270°C by КОМВУИАТ ЯОВОТЯОИ

Guillotine az őkirályifelségi családnak. Az Orb legutóbbi sorlemezének mixei április 9-én jöttek ki vinilen és Bandcampen.  Abolition Of The Royal Familia - Guillotine Mixes by The Orb

Káprázatos szintipop-debütálás. Egy gyengébb énekes és dalszerző simán hagyta volna uralkodni ezeket a dögös alapokat és tánctémákat, a fogós minimalista klub-klimpírozást, Russell viszont tudja, hogy minek hol a helye: az ének magabiztosan viszi a hátán az önmagában is ütősen pulzáló zenét. Az arc…

Mindenre szaró, odabaszott, pőre, mocskos, csiszolatlan, húgyszagú, széthullott és részeg punk csoda. Félre vannak hangolva a gitárok a picsába, mert kit izgat ez az egész, a dob slattyog és puffog és zörög, a basszus a föld alól dörmög, száll a zaj mindenfelé, ellazult óbégatás és kiabálás és…

Akinek ettől nem kezd el egyből járni a lába, annak minden bizonnyal nincs lába. Komótos táncba hívó szigorú középtempó, vastag basszusok, hipnotikus és eszelősen kúl grúvok, varázslatosan fülbemászó minimál-dallamok, precízen felépített laza transz, álomszép monotónia. Száz százalékos elektronikus…

Jó pár éve olvastam egy interjút egy bizonyára jó zenekarral (nem emlékszem), akik valamiért megemlítették ezt a bandát (nem emlékszem), én meg természetesen rájuk kerestem. Ez az egyetlen lemezük, 2012-ben adták ki. Sokáig nem találtam sehol, ezért valamikor tavaly megvettem. Azóta jó párszor…

Martyna megint péppé kalapálja a fejed. Borderline Tenderness by VTSS  

Nem kell őt bemutatni senkinek. Ez az első, 2009-es, eddig meg nem jelent lemeze. Nyilván lenyűgöző.  Graz by Nils Frahm  

A két évvel ezelőtti bámulatosan rohadék Matamoros után ez a zenekarnak nevezett ótvar gecis féregnyúlvány végre új lemezt adott ki, amin még szélsőségesebb sarkokba basszák be azt az úgynevezett rockzenét, amit értelmes ember már rég szarráunt. Három nevetségesen meghágott és hülyére szipuzott…

Csodálatos.Misztikus, finoman gótikus, pszichedelikus, büszke és fenséges sötét felhőként vonuló mesteri dalaival ez a nő - akinek amúgy olyan a hangja, mintha meleg fekete mézet öntenének a füldebe - simán elvarázsol és felszabadít. Délies dráma, kaliforniai költészet, paplanként beterítő…

Egyetlen francia punk ember nagyszerű első lemeze. Fogalmam sincs, hogy miről kiabál a semmire se jó nyelvén, de kurvára vele vagyok, mert ritka manapság az ilyen pop-érzékenységgel megfogalmazott, epikus-himnikus dallamokkal taroló, irgalmatlanul sodró és fogós és önfeledt, de mégis tartalmas punk…