Az a csodálatos a Motorpsychoban, hogy negyedik évtizede zenélnek, ez alatt huszonsok nagylemezük jelent meg, és minden, ami kikerült a kezük közül, nyugodtan nevezhető remekműnek. A hihetetlen teljesítményen túl létezésük harminckét éve alatt ráadásul nem egyszer hihetetlen iramot diktáltak a zeneszerzés terén. Mert háromnegyed évvel a The All is One után máris itt van az újabb opus. Amelyen nagyrészt visszakanyarodtak a rockhoz (az albumnyitó The Waning egy pszicho stoner dalnak is beillik), majd a hetven perces korongon szépen ráfordulnak a space és pszichedelikus rockból sarjadó dalokra (az ötödik szám konkrétan egy Hawkwind-átdolgozás), az utolsó harmadára pedig szépen elcsöndesedik a lemez. Kíváncsi vagyok, hogy innen vajon merre fognak továbblépni?