Imádom az új Simian Mobile Disco lemezt, csodálatosan visszavettek, gyönyörűen minimál és elképesztően jól felépített cucc, hetek óta éltet, és mivel ez a legendás és fontos duó még nem szerepelt a blogon, iderakom a korábbi lemezeiket is, amiket a Murmurations után szerencsére újra elővettem.…

Susumu Yokota japán techno-house-ambient pápa a '90-es évek közepén Ebi néven kiadott két olyan lemezt, amiktől lebegve lehet csak létezni. Fenséges chillbient mestermű a Zen és a Ten (utóbbi talán absztraktabb, de nem lényeg), életmentő katarzisokkal, lelkeket virágoztató minimál-dallamokkal,…

Dominick Fernow és Kris Lapke (mekkora zene már az Alberich) közös projektje. Kibaszottul zseniális. Pontosan olyan, mintha a Prurient, a Vatican Shadow és az Alberich találkozna. Hömpölygő, maró, nehéz és taglós zajfolyamok, minimális, de vaskos és ragadósan hullámzó hipnotikus dallamok, militánsan…

Dominick Fernow, azaz Prurient és Vatican Shadow (és még ezer más) esőzajos, kígyóölelésű, sámándobos, Ayahuasca-ízű absztrakt ambient projektjétől meglátod magad az anyaméhben, kirepülnek a sejtjeid a dzsungel csillagos egére, az univerzumot öleled az elmédben, az egód pedig eltűnik a picsába.…

Justin Karl Michael Broadrick a Godflesh, a Jesu és a Final mellett JK Flesh néven is nyomul. A Godflesh ugye minden idők egyik legnagyobb dolga. A Jesu tud jól esni, főleg ha katartikusan, hátraforgó szemgolyókkal akarok unatkozni. A Final meg tipikus melómániás instant-ambient projekt (amit amúgy…

Fogalmam sincs ez mi a halál, de kurva jó. Beteg, de bőven táncolható lüktetésű kísérleti, drogos punk elektronika, ami erősen no wave és indusztriális ihletésű dekadenciával teszi fel a polcra az elméd. Baszott nagy basszusok, szent és sötét monotónia, tömegoszlató, steril és latexszagú zakatolás,…

Egy jó ideje menekülök már a kanadai Doomsquad teljesen sajátos, egyedi, kaktusz-szertartások önfeledt kántálásaitól hangos őserdei bulisátrába. Kibaszottul meg kell erőltetnie magát annak, aki szavakba akarja önteni, hogy mégis mi az istent csinál a Doomsquad, de nagyjából úgy kell elképzelni…

Olyan nagyon nem nehéz kitalálni a borítók és a név alapján, hogy milyen zenéről van szó. Ja, '80-as évek csecsszopása, már-már túl menő cyberpunk akciójelenetek, Carpenter pöcsén pörgés, szóval retro-fétisben fürdő  neonfaszú synthwave baszatás ez, de a kevésbé lamentálós és kevésbé kamu-filmzenés…

Idén októberben volt 10 éves ez a nagyszerű lemez. Nyilván nem ez a legjobb lemezük, de az Underworld esetében ez szerencsére semmi rosszat nem jelent. Én nem tudok arról, hogy csináltak volna szart. Ettől is ugyanúgy klubparti kerekedik a panelban. Vegyétek elő újra, vagy először, mit bánom én,…

Gondoltam a maradék Ancient Methods menjen egybe, olyan szépen mutatnak. Ettől az öt - egyenként átlagosan negyed órás - metódustól is azt kell várni, amit a többitől. Puritán, nyers, kemény, morózus, de megváltó és spirituális tuccogást. 

Haladunk tovább, időrendben visszafelé zakatol a rohadék technovonat, ez Ancient Methods 2015-ös lemeze. A hangulat a szokásos, a szokásosan sötét és nyers és kevély, de a szemeket ez is tágra nyitja. Talán a kedvenc számom tőle ezen a lemezen van, de nem mondom meg, hogy melyik az, legyen elég…

Ancient Methods másik idei lemeze. Úgy döntöttem, hogy apránként kicsurgatom a cuccait. Keményebb, pőrébb, nyersebb, és aszociálisabb mint a The Asking Breath Comes to Each, légkalapáccsal vési a homlokodba a harmadik szemet. Mondjuk, lesz ez még így se, ha időrendben visszafele haladva posztolgatom…

Ha már ma előkerült a mindenható Vatican Shadow társaságában, álljon itt Michael Wollenhaupt egyik idei lemeze. Rituális, pszichedelikus, sötét, démoni techno zakatolás, megtisztító erővel és baljós, lassú lélekheréléssel, minden számban más-más énekessel (akik nagyon dolgoznak). Sámánmester ez az…

Döngölde, ahogy csak ők tudják. Agyad leszakad.

Az Odonis Odonis végre beszedett, úgy rendesen, és végre megtalálta önmagát, legalábbis remélem, hogy kiadnak még pár ilyen apokaliptikus tánclemezt. Kurva nagy munka. <a href="http://odonisodonis.bandcamp.com/album/no-pop">No Pop by Odonis Odonis</a>

Egy Kettő Thomas P. Heckmann az EBM pápája, noha tök sok hallgathatatlan szart összezenélt már munkássága során. Annyi baj legyen, mert ez a 2012-es válogatás a legjobb arcát mutatja a faszinak. Kibaszott nagy döngölés, agyfalszaggató tradicionális, militáris, rideg, hideg, monoton beszedett…

A poszt apropója csak annyi, hogy ez a kedvenc Groove Armada nagylemezem, másrészt pedig az, hogy a Superstylin' mind zeneileg, mind pedig mozgóképileg számomra megunhatatlan.  

Bjørn Torske és Prins Thomas két norvég elektronikus jómunkásember, utóbbi előbbit mentoraként tiszteli, és pont hűsz éve már készítettek közös felvételt. Hogy ne legyen kapkodós a tempó, a felvételeket egy évig pihentették, majd utána következett az élőben rögzített hanganyag vágása, szerkesztése,…

Több technót a blogra! Jó, a Circa Tapes nem totál techno. Minimál szintizés (olykor nosztalgikus hangulatban), eszelős grúvok és ütemek, agyba fúró csodás dallamok, visszhangos-sejtelmes suttogó ének, űrbéli városok monoton fénytánca, súlyos taglók keverednek bámulatosan lecsiszolt…

Több technót a blogra! A Broken English Club (azaz Oliver Ho) napjainkban épp megmenti ezt a nagyszerű műfajt. Sötét, komor, városi, kurva monoton, drónzajos, militáns, szintiégető súlyos szívzörej. Nagyjából bármelyikkel lehet kezdeni, én a Suburban Huntingot hallgattam a legtöbbet, de általában…

Több technót a blogra! Joel Eel idei debütálása az EBM, a sötét, atmoszférikus tuccogás, a szent és megtisztító savas monotónia kedvelőinek szól, akikből remélem van itt pár. Nagyszerű cucc, függök tőle, lekönyököli az orcád, és te orca nélkül bólogatsz és baszatod be a városba nagy vagányan.…

A walesi Kelly Lee Owens első lemeze bámulatosan ki van találva. Egy felesleges hang sincs rajta, lecsiszolt, művi, mesteri. Lényegében egyfajta dreampop és ambient és minimal techno hibrid. Egyszerű számok, de mélyre másznak, sok-sok fogós ötlettel, finom nosztalgiával, ütős és súlyos ütemekkel,…

Naná, hogy idén is van Vatican Shadow kiadvány. Engem mondjuk nem zavar Fernow melómániája, mert ez is kurva nagy. Ja, és csak, hogy tudjátok: “Some resurrect themselves after near-death experiences in politics, while others continue to appear politically alive even when they have actually…

Aki nem lejt és ugrál és transzol erre a lemezre, az biztos az új Metallicát várja. Istentelenül fogós és vaskos izompop ez, a '80-as évek szintifetisizmusától megbabonázva. Techno, EBM, electropop, dance, new wave és sötét synthwave elemek gyúródnak egybe ezeken a kitűnő dalokban, melyektől a latex…

Megkockáztatom, hogy ezt a 2006-os lemezt nagyjából senki nem hallotta. Alig ismeri a Google, normális méretű borítót sem találtam, a Last.fm-en nagyjából rájuk se pislantottak, letölteni meg nem lehet sehonnan. A béna Soundclick oldalukról (komolyan, mi a töcs az a Soundclick?) vettem meg, ahol…

Shane Embury (Napalm Death), Danny Lilker (Brutal Truth), és Scott Lewis (Exit-13) 1995-ös indusztriális nihilista mocsoktechnója. Klasszikus diszkózene a '90-es évek poklából. Akinek nincs meg, annak legyen meg, mert eret vágni döngetve és cipőzve az igazi. 

Analóg zajtechno agymállasztás a valagon toszott világzene gyönyörű manírjaival, ipari fémforgácsokkal, militáns dervisek testen kívül húgyszagával, gyilkos táncparkettek őrült tekinteteivel, ürességig idegölő tonnás döngölésekkel, ragadós dallamcsonkokkal, elszabaduló végtagokkal és gyomrokban…

Új, de mégsem: az Aberystwyth Marine hanganyaga 1996-1998 között, a Lunatic Harness és a Royal Astronomy albumok idején született meg, de mivel anno a Virgin Records valami mást várt Mike Paradinas-tól, mostanáig kiadatlan maradt. 1 / 2 <a…

John Bergin (vágjátok, Trust Obey), Jarboe, és Brett Smith közös munkája az ezredforduló tökéletes zenéje volt. Totálisan lenyűgöz, hogy nem lehet szavakkal megfogni azt, ami itt történik. Jégvirágos, fagyhalott, sámánisztikus dimenzióugrás bele bazdmeg a lelkedbe. Éjfekete…

A Bandulu '93-as első nagylemeze egy kibaszott alapmű, és akármennyi szar punkot, noise-rockot, halál- és thrash metált hallgattok is, egy kis időt mindenképp érdemes szánni erre a techno-mestermunkára, mert a mai napig nehéz rábukkanni a törékeny, érzékeny, sima dallamok és a…

És ha már volt a Ladybird, akkor álljon itt az idei termésük. Egyik betegebb mint a másik, de ahogy tőlük el lehet várni. Zaj, techno, ritmikus recsegés, káosz, halott rock, tánc, hangok, amikről fogalmunk sincs, kajak szarrácsapás, elkattanás, kísérleti faszságok, mélyfúrása…

Rég baszott ilyen súlyos lemezt a magyar könnyűzene. Leszeded mert tök ingyen van, felkúrod a hangerőt, és érzed, ahogy molekuláira hullik szét a hülye fejed. Kíméletlen morzsolás, ráadásul…

Tudjátok, azért jó dolog kevés ilyen típusú zenét hallgatni, mert amikor néhanapján isteni sugallatra rámozdulok valami ehhez hasonló lemezre, akkor az - így, laikusként - jóval intenzívebb élményt nyújt, hiszen az újdonság erejével hat. A Blanck Mass név a Fuck Buttons egyik…

Tegnap volt húsz éves az első Leftfield nagylemez. 1 / 2

Itt az új Ital, a harmadik. Jó kábítószeres lett. Sötétedés után illik húzóra felhörpinteni. Amúgy meg még mindig Planet Mu. 

Ez a '99-es lemez jól kifejezetten el van veszve. Pár kislemez összeollózásaként működik, épp ezért túl nagy koherenciára nem kell számítani hallgatása közben - viszont simán szétcseszi az óvatlan fejeket. A közeg a művi techno és a füvesebb minimál techno közé zuhan, de…

Az LFO nyilván a világ egyik legnagyobb királysága volt, azonban a technopápák egyike, Mark Bell kiadott a Frequency és az Advance között '96-ban egy lemezt Speed Jack néven, amiről sokan a mai napig nem tudnak. Pedig mekkora kurva nagy zsírság már a Surge, simán lenyűgöző. Tök…

A szomszédok élő, hangszeres techno delegációja új lemezzel tette szebbé feslett és nyomorúsággal teli napom. Majdnem olyan, mintha karácsony lenne.  faszbuk

Mivel túl vidámat soha sem posztoltam, úgy gondoltam, ezt a szokásom ezúttal sem fogom megtörni. 

Mivel szeretem a Kosheen zenéjét, ezért most rakok ki Kosheen-t a blogra, jó? Főleg azért, mert van új lemez - nem mintha a tavalyit kiraktuk volna. Részemről mindkettőt nagyon bírom, engem szanaszéjjel vágnak. Mondjuk, fogalmam sincs a Kosheen jelenlegi megítéléséről, de már…