Oliver Ho újra itt van, a White Rats fantasztikus folytatásával pedig újra szétkalapálja a nyomorult fejeteket. Nyilván kurva jó. White Rats II by Broken English Club  

Kevés lemezt vártam jobban idén az új Blanck Massnél. Benjamin John Power a remek Fuck Buttons immár hat éve tartó hiátusa alatt egyre jobb és jobb lemezeket rakott ki, amikről hosszú oldalakon keresztül lehetne áradozni. Az új is olyan, hogy bazeg. Nincsenek műfajok, nincsenek korok és nincsen…

Rave bazdmeg, de milyenül már! Kislemez, nagyon nagy gyilok. Akármikor ki képes sikálni bármit a fejedből. Az Another Day sláger és veretes zenemű egyben. Ha még nem utáltad meg a blogot, majd most meg fogod. Sharp Like A Razor by Clouds

Nagy a rohadás ebben a szar nyárban, de ezzel a csodálatos, mindennél nyáribb lemezzel simán viselhető. Feszes és mégis kurva laza tech-house, óriási pozitív vibrálással, fenséges dallamokkal, szofisztikált lépdeléssel, néhol finom klubénekkel, baszott nagy négyekkel, rohadtul megírva és felépítve.…

Noah Anthony fantasztikus új lemeze, Elaine Kahn verseivel és szövegeivel. Hadd ne kelljen már bemutatni a Profligate-et.  Somewhere Else by Profligate

Paula Temple nagyjából két évtizede égeti fel a világ - de főleg Berlin - táncparkettjeit elképesztően büntető, militáns, kőkemény, kíméletet nem ismerő sötét technójával, de csak idén adta ki első nagylemezét, ami egészen lenyűgöző. Engem legalábbis lenyűgöz: van egy gyönyörű narratív íve ennek a…

Űrbéli analóg elektronika, sok mélyen börgetett szintivel, ezernyi súlyos hangulattal és képpel, kozmikus dallamokkal, gyilkos ritmusokkal, tonnás ütemekkel, csodálatos sodrással, monotóniával és modulációkkal.Van itt EDM, EBM, EKG, ambient, techno, synthwave, kisfaszom, de lényegtelen, ez saját…

Sok-sok vaskos kislemez után itt van I Hate Models első nagylemeze, ami nagyobb nem is lehetne: másfél óra halántékroncsoló, gyilkos, kemény techno. De nem ám csak a tagló. Ez a lemez nem nyugszik, él, változik, épül, szarik a műfaji faszságokra, folyamatosan lüktet, mikor így, mikor úgy. Nyilván…

Orphx és JK Flesh valamikor együtt zenélt egy berlini és egy holland fesztiválon, ebből a két koncertből lett egy élő-lemez. Tök mindegy igazából, mindent tudsz, kurva jó.   Light Bringer by Orphx/JK Flesh

Egyrészt ez idén az egyik legjobb lemezcím. Másrészt meg az egyik legjobb lemez is. Ez a svájci csodagyerek nevetségesen kreatív. Első nagylemezén fenséges, gyönyörű egységben, sajátos miliőben bombázza a fejed lenyűgöző, kozmoszból fingott chill-dallamokkal, végtelenül dögös, retrofuturista…

Ezeket az olaszokat a Fuzz Club adja ki, azok, akik a mindenható JuJut. Az első lemezükön amolyan pszichedelikus coldwave tánczenét játszottak, tök jól, de aztán a másodikra sikerült nagyon beszedniük és átnyergeltek a kemény savas négyekre. Közben meg valahogy mégis érződik, hogy az elég sajátos…

A These Hidden Hands fele, Tommy Four Seven első lemeze engem annyira nem vitt magával, de a Veer annál inkább. Sötét, nagyon sötét, nagyon kemény, világtemető militáns gyiloktechno, akkora hangzással, hogy a felénél érik a nyílászárócsere. Indusztriális, EBM-mel kacérkodó, málhás német (noha az arc…

Már 10 év eltelt a csodálatos Rigning óta, a Yagya pedig a Stormuron már majdnem színtiszta technót tol, ami kurva jó, mert ahogy a Yagya technót csinál, úgy nem csinál senki technót. A csendes, dubos minimalizmusuk maradt, a sima, puha, selymesen csilingelő és organikusan terjengő lötyögős háttér…

Idén 20 kibaszott éves a lemez, amit minden idők egyik legagyonhasználtabb és amúgy legkirályabb techno-himnusza nyit! Boldog születésnapot Kernkraft 400! Boldog születésnapot Leichenschmaus! Amúgy persze a Kernkraft 400 egy tahó szar remix miatt lett brutálisan menő, de annyi baj legyen, az eredeti…

Bárcsak mindenben annyira igazam lenne, mint hogy az In Your Pit Justin Broadrick legjobb száma. Akkora böszme, gyilkosan lassú, lesújtó sátánfasz ez baszki, csodálatos.   'In Your Pit E.P.' by JK FLESH

Húsz éves lett a Play, amely megjelenése után egy évvel globális sikert hozott a kis kopasznak, mert szinte minden száma mozik, tv-filmek vagy reklámok betétdalává vált. Tegyük hozzá, megérdemelten: természetes könnyedséggel ötvözi a hangmintákat és zenét, a house-tól a bluesig és vissza.  

Két teljesen egyéni hangzású, de egyaránt retek sötét világú meghatározó technomester egy lemezen brillírozik. Figyelem, ez a split kurva lassú és kurva súlyos és nagyon lassú és irtóra súlyos és lassú. Óriási anyag, sötétebb nem is lehetne, baromira fontos is, de mindenképp zárjátok el az…

A nagyszerű Northern Electronics atyjai, Anthony Linell és Jonas Rönnberg, azaz az Ulwhednar új lemeze szétbombázza a tested és megfekteti a felszántott elméd. Rohadtul szól, nálam remegnek a falak és cunamizik az agyvizem, irdatlanul ki lehet vele készíteni a hangszórókat és a szomszédokat…

Justin Broadrick újfent letolja a hülye fejed ezzel a néhány szokásosan kurva erős pszichedelikus-indusztriális sötét gyiloktechno-himnusszal, de utána jön az igazi meglepetés. A Klaska néven bemutatkozó Kevin Laska a Transitionalből és a kibekúrt Ramlehből óriásit megy ezekkel a hipnotikus,…

Egy ideje ijesztően függök ettől a tavalyi konceptuális techno-mesterműtől. Fantasztikus az egész. Oldalakon keresztül lehetne szarozni azon, hogy miért, de a tököm. Toljátok be és figyeljétek, hogy mi minden történik a lemezen, a fejekben, a testekben, körülöttetek.       

Itt az első idei Vatican Shadow, gondolom lesz még. Nyilván fasza. Lesz koncert.  Opium Crop Airstrikes by Vatican Shadow

Az Iboga nem szokott viccelni. Az új Lauge bámulatos. Vártam, kellett, meg is menti az életem. Ugorjatok bele a Napba és szeressetek mindenkit.    Dawn (Iboga Records) by Lauge

Részemről ez az év lemeze, nem mintha ez bármit jelentene.  Aki a májusi megjelenése óta nem futott még bele, és érdekli a dolog, attól csak annyit kérek, hogy ne faszoskodjon belekattogtatással meg beletekeréssel, hanem sötétítsen be, indítsa el, és ülje vagy feküdje végig, lehetőleg…

Nemrég adott egy remek koncertet itten, én meg imádom. Továbbra sem élősködik olyan nagyon pofátlan túlsúllyal a '80-as éveken, van bőven saját hangja, ami ráadásul nevetségesen dögös. Ilyen vadító, kemény, nehéz, vastag és baszatós-menetelős techno-témákat és gyönyörű minimál-dallamokat más…

Mint arra már szemfüles olvasónk rámutatott, hat év után van új Orbital nagylemez. Nyilván nem übereli az In Sides-ot, de bőven hallgatható. A bónusz dalok összesen pont egy bónuszlemezt tesznek ki.  

Brutális anyag Manni Dee első igazi nagylemeze. Kurvamód sötét, gyilkos hangvételű, művi és intelligens és baszottul súlyos sikátortechno, némi gyászambienttel felütve, hogy legyen idő a éjszakai késelésekre, patkánytaposásra, rozsdanyalásra, szennyvízivásra és minden szentség kivéreztetésére.…

Új Orphx kislemez. Engem molekuláimra szétcsapott már párszor. 

Volt idén már egy masszív The Black Dog-poszt, de gondoltam kibaszom ezt a 2015-ös csodát is, mert olyan. Az egyik kedvenc lemezem ebben a sötét, komor, művi kazamatatechno-témakörben. Nem kezdem el nagyon ragozni, hibátlan, de azért szólok, hogy csak és kizárólag egyben illik hallgatni. El fog…

Ez történik, ha zenei innovátorok - akik egyben szakmájuk titánjai is - találkoznak: megszületik egy, a maga kategóriájában tökéletes nagylemez.  

Az első Ancient Methods nagylemez sok kisebb után. Óriási munka, nagyon súlyos, rohadtul mély és sötét és kegyetlen és izgalmas, csak legyen segged és agyad egyben végighallgatni egy sötét szobában. Vannak rajta vendégszereplők is, akiket itt már többször emlegettünk, de inkább csak hallgassátok meg…

És akkor íme az idei új JK Flesh nagylemez. Kellemes falbontást, kábítószerezést, baszatást, már ha nem eszi meg a lelked az első szám felénél. Végtelenül súlyos, a nyári kislemeznél azonban minden taglózása és hasfalszaggató őrlése ellenére is kifinomultabb, több rajta a sokkoló hullaszagú üresség…

Ez a júniusban megjelent JK Flesh kislemez addig kalapálja a fejed, amíg elő nem tör belőled a végítélet hajnalán dervistáncot lejtő előember. Óriási az elejétől a végéig. Wasplike EP by JK Flesh  

A koreai-kanadai technopápa a messzemenőkig zseniális Very Good Person után idén új lemezzel baszik oda. Sokkal sűrűbb, sokkal több a történés, a szín, a hangulat, az elszállt-elvont agyfasz és kevésbé lesújtó a hangzás, de ettől még kalapál és lüktet és taszít bele a jó kurva nagy transzba,…

Férj és feleség. Akkora lemez, baszki. Mélyföldszinti éjfekete kamra-techno, elhaló visszhangú breakbeat, sámántánc a végkimerülésig és dubosított törzsi ritmusok, leszedált rave, üvöltve távozó '90-es évek gonosz drum & bass gyilokja. Kegyetlen hangulata van, benyomod és kialszik az összes…

A brit baszatás egyik kortárs csúcsa, Blawan idei lemezével az év egyik legsújtóbb málháját nyomta ki. A legsötétebb, legkíméletlenebb, legmélyebben dübörgő anyaga, pedig a korábbi munkái sem voltak épp rajzfilmslágerek. Bámulatosan építkező, meghökkentően sajátos hangú agyprések, tonnás savas eső…

Jon Hopkins idei lemeze az év egyik legfaszább dolga, mondjuk ő nem nagyon baszott még el semmit. És jön az OFF-ra, ami egy újabb remek apropó arra, hogy ideszórjam a lemezeit, amiket amúgy én bármeddig el tudok hallgatni. Az Imogen Heap volt szintisét nem árt ismerni, mondjuk épp elegen ismerik is,…

Oliver Ho újra köztünk van és újra odabaszik neki. Egy új Broken English Club lemez mindig ünnep, jövőre pedig kettő is jön elvileg. Addig is.   Itt volt róla szó.

Henrietta Smith-Rolla, brit születésű ghánai-orosz-német zeneszerző-producer első lemeze bámulatos. Sötét, morózus, borúlátó elektronikájában folyamatosan ott pulzál az indusztriális felé kacsingató komor techno, a '80-as évek minimalista carpenteri szintimelódiái, a brit acid-house görbére tört…

Az éjsötét brit techno és elektronika egyik legkevésbé emlegetett úttörői idén két lemezt is kiadtak, és nincs is jobb dolog, mint egymás után meghallgatni őket. Ahogy a Black Daisy Wheel komor, súlyos, lehúzós és minden hallgatással egyre velőtrázóbb élménnyé váló zseniális ambientje után a…

Ezzel az idén 11 éves lemezzel szeretnék mindenkinek kellemes nyarat kívánni. Már csak azért is, mert ugye a Summer című klasszikussal kezdődik. Amikor amúgy kijött, kiraktuk, ennyire repül az idő. A lényeg viszont az, hogy aki ettől a lemeztől nem ül ki a Nap felszínére, nem rúgja fel transzban a…