És akkor íme az idei új JK Flesh nagylemez. Kellemes falbontást, kábítószerezést, baszatást, már ha nem eszi meg a lelked az első szám felénél. Végtelenül súlyos, a nyári kislemeznél azonban minden taglózása és hasfalszaggató őrlése ellenére is kifinomultabb, több rajta a sokkoló hullaszagú üresség és a mély, hipnotikus nihillel megtöltött tér, az éjfekete árnyalatok, a hangulat és a hangzás pedig kísérletezőbb és gyomorforgatóbb, de ez nem jelent semmit, molekuláira bombázza majd szét a barom arcod. Zseniális.