Volt idén már egy masszív The Black Dog-poszt, de gondoltam kibaszom ezt a 2015-ös csodát is, mert olyan. Az egyik kedvenc lemezem ebben a sötét, komor, művi kazamatatechno-témakörben. Nem kezdem el nagyon ragozni, hibátlan, de azért szólok, hogy csak és kizárólag egyben illik hallgatni. El fog varázsolni a picsába, fekete ambient-hipnózis a köbön, transzban veretés világtemető katarzisokba, és a legszebb dallamaikat amúgy ezen a lemezen lehet hallani. Abszolút kötelező.